* 3. évad; 21. rész - Visszaemlékezés; 1.2, Ebéd - Gabe helyett Justin *

Remélem tetszeni fog a rész ;) Nem nagy szám, de most írtam meg nemrég, úgy, hogy közben a fejemben kavarogtak a verziók. Végül is itt kötöttem ki :D Jó olvasást! ;D

Hamarosan azt vettem észre, hogy délután 2 óra van. Jill fordult felém, mikor a sor elfogyott előttem, és levette a köpenyét. Én is lekaptam, és elindultunk a hátsókijárat felé. Közben jött velünk szemben a váltás, Kate és Juliet.
- Végre vége! - fújt egy nagyot, és hátradöntötte a fejét, mikor beértünk abba a kis öltözőféleségbe. Vigyorogva felnézett rám. - Egyébként láttam, hogy elvoltál Gabe-el.. Átjöhetnél hozzánk ebédelni... Mit szólsz? - kérdezte, mikor nem válaszoltam.
- Muszáj? - kérdeztem, és felhúztam a kabátomat.
- Igen. - bólogatott hevesen.
Nagy levegőt vettem, majd erőtlenül bólintottam.
- Naaa, mitől félsz? - kérdezte látva 'szorongásom'.
- Attól, hogy hülyét csinálok magamból.. - válaszoltam, miközben a fejembe húztam a sapkámat.
- Nem fogsz, nyugi!.. Ha mégis sikerülne, megmentelek! - nevetett fel.
- Köszi. - nyögtem ki..

Anyut hívtam, közben már messze jártunk.. Jillék felé mentünk, de nekem egyáltalán nem volt ismerős a környék. A harmadik csöngetésnél letettem. A telefonomat bámultam, majd körülnéztem. Csendben figyeltem a havas tájat.
Jill is hallgatott, némán elővett egy cigis dobozt, szájába helyezett egy szálat, a dobozt visszatette. Az öngyújtó előkerült. A második próbálkozásra meggyulladt, majd a cigaretta végéhez tartotta a tüzet.
Némán figyeltem a jelenetet. A füst lassan szállt felfelé. Egy hirtelen, gyenge szellő messzire fújta a szürke füstöt.
A kábulatból a telefonom ébresztett fel. Megszólalt a csengőhangom. Először halkan hallottam Selena Gomez - Love you like a love song című számát.
Erre a mellettem elhaladó ember felém nézett. És ő nem Jill volt. Elkaptam az ember tekintetét... Folyamatosan belé botlok?
Az a pillanat úgy éreztem túl hosszú ahhoz, hogy csak egy pillanat legyen: a barna hajú srác óriási barna szemei engem néztek, majd újra telefonomra pillantottak. Zsebre vágott kézzel tétovázott, hogy gyorsan elsiessen-e, vagy megálljon. Szájából egy szál cigi lógott ki, mint Jillnek. Ő már a végénél járt.
Ennyit tudtam megállapítani ennyi idő alatt.
Az tűnt fel, hogy Justin nem mozdul, de a zene folytatódik. A refrénnél tértem magamhoz, és elfordultam. Siettem Jill után, aki nem vette észre hogy lemaradtam - vagy csak nem akarta. Felkaptam a telefonomat.
- Anya? - kérdeztem bele.
- Luce. - mosolyodott el. - Miért hívtál? - kérdezte.
- Anya, ma Jilléknél ebédelnék.. Jill rávett. - forgattam meg a szemem.
- Öhm.. - hallottam anyám zavart hangját. - Kincsem, ma ez nem fog menni. Vendégek jönnek hozzánk..
..És itt éreztem meg, hogy a természet ellenem játszik.
- Ne mondd, hogy ők.. - suttogtam lehunyt szemmel, de hamar felpillantottam, és megálltam. Elkaptam Jillt, hogy álljon meg. Kérdő tekintettel nézett rám. És kis híján az arcomba fújta az összes füstöt. Mutattam neki, hogy várjon egy picit.
- Ne mondd, hogy még mindig haragszol rá! - válaszolt, kerülve a témát.
- Nem én haragszok rá, hanem Chris! - mondtam, és már fordultam is vissza. Ő még mindig ott állt. Jillre néztem. - Go haza! - suttogtam számat elhúzva. - Vele.. - és itt rámutattam arra az emberkére, akivel nemrég összeakadt a tekintetünk.
- Az már nagyon régen történt. Már nem haragszik rá.. Justin bocsánatot kért tőle. - védte őt.
- De én nem bocsátottam meg.. Fel sem ismert ma!
- Kicsim, hagyd, rossz napja van! Pattie mondta..
- Persze, Pattie.. - Erre idenézett ő. Erre még idegesebb lettem, és hátat fordítottam neki. - Attól még, hogy ti barátok vagytok, nekünk nem kell, anya! Én ki nem állhatom őt!
- Mondd ezt a szemébe! - mondta kicsit szigorúbban. Félig megfordultam, hogy lássam Justint.
- Épp ezt teszem. - mondtam halkabban. - Jó! Legyen.. Most vigyem haza, vagy majd később?
Szinte láttam ahogy elmosolyodik anyám.
- Most, mindjárt kész van az ebéd. Szeretlek!
- Én is.. - morogtam, majd kinyomtam.
- Ahogy levágtam, haza kell szállítanod ebédelni azt a tökfejt. - vigyorgott.
- Kikérem magamnak..! - jött felénk vigyorogva az említett.
- Nincs mit. - forgattam a szemeimet. - Tudod egyáltalán hol lakunk? - kérdeztem megindulva visszafelé. Az  ebéd Jilléknél ejtve, de legalább nem égetem le magam Gabe előtt... Ah, kit ámítok, inkább az, mint hogy evvel ebédeljek meg a nagycsaláddal..
- Ha azóta sem költöztetek el, akkor tudom.. Chrissel jóban vagyunk.. - magyarázta.
- Tudom! - mondtam kissé kifakadva. Nekem akarja megmagyarázni..! - És csak voltatok..
- Nem, mert megint jóban vagyunk.. - váltott flegmára.
Erre megálltam.
- Na idefigyelj, szupersztárocska! - fordultam felé. - Nekem te ne flegmázz itt!
- Na és miért ne..? - kérdezte, közben végigmért. - Többet érek, mint te... Nekem nem mondhatod meg mit csináljak! - Tátva maradt a szám. Tudatomon kívül lendült a kezem... És a csattanás hozott vissza.
- Ne kelljen több ilyet adnom! - mondtam, majd újra elindultam.
Innen teljes volt a némaság, míg én megláttam, hogy Jill újra előveszi a cigis dobozt.
- Ne szívj többet! - vettem el tőle.
- Miért ne? - kérdezte, és próbálta visszaszerezni. Justin ellenem szegült - ami nem volt nehéz tekintve, hogy kapott egy elég nagy pofont -, és kikapta a kezemből a dobozt, majd barátnőmnek nyújtotta.
- Kösz! - köszönte meg Jill.
- Kösz! - morogtam, és hátrafordultam. - Szeretném, ha leszokna, vagy legalább kevesebbet szívja azt a szart, hogy egészséges maradjon! Erre még neki segítesz! Szép..
Egy szót se szólt, csak ő is rágyújtott.
- Mennyi bagós, apám.. - morogtam.

Mikor hazaértünk, és bementünk, előreengedtem a sztárt és barátnőmet, majd megkerestem anyut.
- Muszáj volt? - kérdeztem.
- Ne bántsd meg Justint! - mondta, kikerülve kérdésem - hát igen, ez szokása. - Tegnap szakított vele a barátnője..
Ez azt hiszem megmagyarázta azt is, hogy felfigyelt Selena hangjára. De egyszerűen képtelen voltam vele együtt érezni. Nekem ő még mindig egy olyan srác volt, aki nem törődik senkivel és semmivel. Olyan volt most, mint 5 évvel ezelőtt. Csak az változott, hogy már nem a pasim legjobb barátja, és nem kedveljük egymást úgy, mint régen..

Annyi minden változott.. De most visszagondoltam arra, mi volt velem és vele, még mikor jóban voltunk.. Ryannel egy fogadás miatt jártunk 1 hónapot. De ez aztán átment szerelembe. Legalábbis azt hittem, hogy az. Szerettem meg minden, de nekem mindig is nagyobb csábítást jelentett Justin. A személyiségével varázsolt el a legjobban.. De még kicsik voltunk..