* 3. évad; 23. rész - Visszaemlékezés; 1.4, Furcsa közeledés *

 Megforgattam a szemeimet.
- Felmegyek a szobámba.. Mindjárt jövök.. - sóhajtottam, majd összepréseltem ajkaimat, és elengedtem Kate-et. Kiviharzottam a konyhából, majd fel a lépcsőn, és be a szobámba.
Mikor becsuktam az ajtót, csak leültem elé. Tudtam, hogy követ, láttam mikor befordultam a szobámhoz. Akármennyire igyekezett láthatatlan lenni. Tudtam, hogy hamarosan kopogni fog..
Lehunytam a szemem, fejemet az ajtónak döntöttem.
Pár másodperc múlva kettőt kopogtak az ajtón.
- Egyedül akarok lenni! - mondtam lehunyt szemekkel. - Justin, menj innen!
Valami tompa puffanás az ajtón, és én azonnal felnéztem. Talán a fejét döntötte neki..
- Justin, hagyj békén..
Ha bezárhattam volna az ajtót, nem vacakolnék evvel. Csakhogy a záram egy hete elromlott.. Ne kérdezzétek hogy, én sem tudom..
- Ismered Chris Brown Beautiful People című számát? - mosolygott az ajtó mögött.
Hamarosan megszólalt, a telefonján a szám.
- Ismerem.. És szeretem is. - sóhajtottam, és oldalt fordítottam a fejem, hogy jobban halljam. - Egyébként ez a helyzet emlékeztet valamire.. Valami régebbi emlékre... - kuncogtam halkan.
Elnevette magát.
- Emlékszek... De gonosz vagy.. Ilyen emlékeket felhasználni ellenem..
- Miért? Nem tetszenek? - kérdeztem meglepődve.
- Épp ez az.. Annyira.. Visszavágyok ilyenkor oda, ahol ezeket megéltük.. - sóhajtott fel halkan.
Elmosolyodtam, miközben a hátamon végigfutott a hideg.
- Nekem is hiányzik, de azért örülök, hogy elmúlt. Idősebbek lettünk..
Fújt egyet, majd hallottam, hogy feltápászkodik.
- Na lépek.. Hagylak gondolkodni.. Vagy bármit is csinálsz.. - Elindult, de hirtelen megtorpant. - Majd lejössz?
- Nem mintha annyira számítana, de majd igen.. - mondtam. Meg akartam mozdulni, de csak elméletben. Amúgy nem volt kedvem.. Csak ülni egy helyben..
Sokáig ültem, a Beautiful People utolsó dallamai a fejemben keringtek.
Végül nagyot fújtam, felálltam, és odatántorogtam az ágyhoz, majd eldőltem. Arccal egy párnába ütköztem, megnyikordult az ágy, ahogy teljes testsúlyommal ráfeküdtem.
Nem tudom meddig feküdtem gondolataimba merülve. Régi emlékek zsongtak tucatszámra a fejemben, és olyan fél óra merengés után már sírtam. Olyan szép emlékeket éltünk, vagy éltem meg. De volt sok rossz is, és azok is eszembe jutottak.
Eldöntöttem, hogy nem fogok itt bőgni.. Egyedül. Vigasztalásra volt szükségem. De csak olyan emberhez fordulhattam, aki ismert, és ismerte ezeket az emlékeket is..
A telefonomért nyúltam, ami a táskámban volt.. Az meg lent az előszobában. Felnyögtem, majd keresgélő kezemet elengedtem, és csak lógott a semmi felett. Lelógott az ágyról.
Felültem, és elmásztam négykézláb a gépemig. Bekapcsoltam, közben próbáltam felküzdeni magam a székre.
Hamarosan bejött az 'Üdvözöljük!' szöveg, a kék háttérrel - Windows 7 -, majd megjelent a hátterem. Bejelentkeztem msn-re, és lázasan kerestem egy nevet.
Rákattintottam a képére, mikor megtaláltam, így bejött egy ablak..
Luce*: szia..
Ryan*: szia! :D miért írsz?
Luce*: uhm.. szükségem lenne rád.. :/
Ryan*: most?
Luce*: most..
Ryan*: menjek át?
Luce*: nem tudom mennyire jó ötlet.. itt van Justin is..
Ryan*: úgyis veled foglalkoznék, drágaság, nem vele :D
Luce*: ahjj, ne vicceld el xD
Ryan*: úgy látom sikerült :$
Luce*: jól látod :D...na de told ide azt a szép hátsófeledet :D
Elmosolyodtam, miközben írtam. Megtöröltem a csuklómmal a szemem, majd megnyitottam a netet. Felnéztem Facebookra. Most mondhatnám, hogy Twitterre is, de nem, mert nincs, és igazából nem is tudom miért vannak oda ezért az emberek. De a Facebook, az engem is függővé tett..
Néztem a leveleket. Visszaírt Grace, az egyik osztálytársam. Mostanában beszélgettünk egy párszor. Kedves lány. Csak kicsit fura. Legalábbis régebben azt hittem.
Megnéztem az értesítéseket. Bejelöltek egy-két képen. Rákattintottam, és elnevettem magam a képen. Egy rakat kancsalító fiatal egy csoportképen. Tegnap rakták fel, de csak ma jelöltek be. Vasárnap elmentünk egy szórakozóhelyre, és hülyültünk a haverokkal. Nem hazudok, kicsit fájt a fejem tegnap este, és így arra következtetek többet ittam a kelleténél.
Utána néztem a következőt. Valamilyen sráccal enyelegtem a többi bulizó között, de a srác arca nem látszik.. Mondjuk az enyém se, de ezen a képen csak engem jelöltek be.
Végignéztem az albumot. Sokat nevettem rajtuk. Hibbantak..
Valaki bekopogott. Odapillantottam, majd úgy döntöttem kikapcsolom a gépet.
- Gyere! - mondtam, és pont a 'Leállítás' opcióra kattintottam, mikor benyitott egy olyan ember, aki néha még mindig meg tud mozdítani bennem valamit. - Ryan! - kiáltottam nem túl hangosan, és felugrottam a székről. Odaszaladtam hozzá, és a nyakába ugrottam. Egy cuppanósat nyomtam az arcára, majd leszálltam róla.
- Úristen, Luce.. Nem szoktam meg ezt a közeledést! - mondta kacéran vigyorogva.
Elnevettem magam, megfogtam a kezét, és az ágy felé húztam. Gondoltam kicsit megviccelem.. Meg amúgy is szükségem volt egy ici-pici törődésre. Akárkitől. Ő is megfelelt, de közben tudtam kire vágytam igazán.. De inkább ez az arca és a teste miatt volt, nem a személyisége és a modora miatt. Ryant pedig a személyisége és a modora miatt szerettem. Úgy összegyúrnám őket, hogy meglegyen az, akire mindig is vágytam: a tökéletes férfi.
Ryan elkerekedett szemekkel nézett rám, de ez nem akadályozta meg, hogy izgatottan ajkába harapjon, és megnyalja azokat. Hamarosan visszatért a kacér mosoly, és ő is belement az én kis játékomba.
Gyengéden ledöntött az ágyra, és a tarkójára kulcsoltam kezeimet. Végigsimított a derekamon.
Arca közeledett az enyém felé. Én nem így gondoltam a játékot, de kit zavar? Baráti csók..?
Ajkaink összeértek, és lassan megcsókolt. Nem is volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Régebben rosszabbul csókolt. Halkan felnyögtem, ahogy kezdett lassan rám nehezedni. Beletúrtam nem túl hosszú hajába, de ekkor kopogás hallatszott.
Még időnk sem volt reagálni, már nyitódott is az ajtó. Odakaptuk a tekintetünket, szétváltunk egymástól. Semmi értelme nem volt úgy tennünk, mintha semmi sem történt volna.
Justin óriási szemekkel bámult ránk.
- Bocs, hogy zavarok.. Szólni akartam, hogy kész az ebéd, de úgy látom, ti jól laktok egymással.. - mondta, s kicsit mintha sértődöttnek hallottam volna a hangját. Kiment, és bevágta az ajtómat maga után.
- Mi baja van? - szólalt meg végül Ryan.
- Ha én azt tudnám.. - suttogtam, majd hangosan felsóhajtottam.