* 3. évad; 22. rész - Visszaemlékezés; 1.3, 'Tiltakozom!' *

A szám nem nagyon illik ide, de én imádom, és egész idő alatt ezt hallgattam >< xd
Jó olvasást ;)

 - Na szóval.. - folytatta anyu, valószínűleg észrevette, hogy elkalandoztam, és próbálta kihasználni. - Ezt a délutánt velük töltjük.. Chris is szabadnapot kért. Ne haragudj Justinra! Beszéljétek meg a dolgokat!
Sóhajtva bólintottam, majd hagytam, hogy anyám kituszkoljon a konyhából.
- Justin! - szóltam oda neki. Pont leült volna a kanapéra. Olyan hülyén éreztem magam. Nekem kell bocsánatot kérnem tőle azért, mert le sem szar engem? - Beszélhetnénk?
Felém pillantott, majd elindult. Elindultam az emeletre, a szobámba. Ő követett. Mikor beértünk, ő csukta be az ajtót.
Arra várt, hogy megszólaljak. De én csak némán az ablakhoz sétáltam, majd felültem a párkányra. Tétován figyelt, majd felsóhajtott. Megütögettem előttem a helyet, ő pedig idejött, és felült. De nem ült fel teljesen.
- Justin.. Emlékszel rám? - kérdeztem az ablakra mosolyogva. Mikor már egy jó ideje nem válaszolt, felé pillantottam. Tekintetünk összeakadt. Pár másodperc múlva megrázta a fejét.
Elnevettem magam.
- Nem emlékszel mikor mi hárman - én, te és Ryan - együtt napoztunk a fűben a kertünkben? - kérdeztem, és fejemet nekidöntöttem az üvegnek, közben arcát néztem. Rövid ideig gondolkodott, majd rám nézett.
- Lucy Reynolds? - kérdezte meglepődve.
- Nem, Beyoncé! - nevettem el magam. - Minek kérdezel rá, ha tök egyértelmű... Jellemző rád..
Elnevette magát, majd hirtelen átölelt.
- Olyan vagy, mint régen. - motyogtam, miközben próbáltam kikerülni kezei közül. Jól megszorongatott. - Vagyis.. Az ölelésed ugyanolyan. - nevettem el magam. És eszembe is jutott, mit kell tennem. Visszaöleltem. Kb egy perc ölelkezés után elengedett.
- Hiányoztál! - mosolyodott el.
- Francokat.. Nem is jutottam eszedbe. - mosolyodtam el megértően. Ez a közös nevetés, és ölelés megenyhített - egy picit. Próbáltam figyelni arra, hogy ne bántsam meg - mert ugye anyu is megkért..
Bűnbánóan elhúzta a száját.
- Sajnálom.. Annyi dolog volt..
- Megértem! - vágtam közbe, majd felsóhajtottam. - Annyi dolog volt, a kevésbé fontosabb, régi barátok nem jutottak eszedbe. De nem kell, hogy bűntudatod legyen, nekem se sokszor jutottál eszembe. Ha meg igen, akkor is csak azért, mert láttalak a TV-ben, vagy valami ilyesmi. - füllentettem. Igen is sokszor jutott eszembe ő, és a régi idők.. De nem akartam, hogy ezen tépelődjön.
- Beszélhetnénk most.. Pótolhatnánk.. - mosolyodott el. - És elkérném a telefonszámodat is.
- Kérdezz-felelek? - kérdeztem kuncogva. - Mint régen?
Felkuncogott ő is, és felült velem szembe. Hogy jobban elférjünk, egyik lábát berakta a lábaim közé, a másikat meg kinyújtotta mellettem.
- Kérdezhetek először én? - kérdezte, és a fejét az üvegnek döntötte.
- Tőlem.. - rántottam meg a vállam, és én is nekidöntöttem az üvegnek a fejem.
Nem volt ez nagy kibékülés, csak újra egymásra találás - szigorúan barátilag. Semmi különleges nem volt ebben. Elragadtak az emlékek, így hirtelen újra barátként tekintettem rá.
- Ööö..  Bármit kérdezhetek? - kérdezte.
- Igen. - sóhajtottam. - De kezdhetnénk valami könnyűvel..
Elvigyorodott.
- Kedvenc film? - pillantott ki az ablakon, majd újra vigyorogva nézett rám.
- Álomháború.. - kuncogtam fel. - Azon a filmen bőgtem utoljára. - nevettem el magam, majd elrejtettem az arcom.
- Hogy lehet rajta bőgni? - nevetett fel.
- Nekem sikerült. - nevettem vele. - Na jó, én jövök! Szűz vagy még?
- Te aztán belecsapsz a közepébe. - nevetett fel. Úgy láttam zavarba jött.
- Mi az, talán beijedtél? - incselkedtem. - Nem muszáj válaszolnod...
- De válaszolok, mert ez ilyen játék.. - Fújt egyet, majd kibökte a rövid választ. - Nem.
- Selena?
- Én jövök, mikor te jössz, majd kérdezhetsz! - mondta, majd semleges arckifejezése újra vigyorgásra váltott. - Szűz vagy még? Ha nem, akkor kivel voltál együtt először?
- Ez két kérdés..
- Ez egy, mert együtt mondtam. - vigyorgott.
Megforgattam a szemeimet, majd válaszoltam.
- A neve Paul. 5 hónapig voltunk együtt, kb olyan.. 2-3 éve. - Nekem nem volt ciki erről beszélni. Ami volt, elmúlt, és egyáltalán nem érdekel már Paul. - Én jövök. - vigyorodtam el. Nem azt kérdeztem, amit szerettem volna. - Leggyengédebb csók amit kaptál?
- Természetesen Selenától kaptam. - mosolyodott el. - De még megdöntheted a rekordot. - kacsintott rám.
- Gyorsan túlléptél rajta. - kuncogtam fel. - Hacsak nem poénkodsz..
- Az utóbbi. - mosolyodott el, de ez a mosoly nem volt valami szívből jövő..
Elhúztam a számat.
- Anyum mesélte, hogy szakítottatok.. Sajnálom. - mondtam halkabban.
- Köszi.. Próbálok túlesni ezen.. - mosolyodott el. - Hamarosan sikerül is.. Csak olyan sokáig voltunk együtt.
Na jó, én nem fogok itt lelkizni. Most nincs kedvem. Meg amúgy is, nem kedvelem jelenpillanatban annyira, hogy vigasztaló beszédet mondjak.
- Én kérdezek. - sóhajtottam. - Kedvenc hely? Vagy olyan hely, ahová elszeretnél egyszer menni?
- Miami Beach. - kuncogott fel. - Pörgős, és egy rakat szép csaj flangál bikiniben.
Elnevettem magam.
- Nem is lennél pasi, ha nem ezt emelted volna ki.
- Na jó.. Most én kérdezek. - vigyorgott. - Öhm.. Legfurcsább csók amit álmodban kaptál?
- Ez honnan jött? - nevettem. A szívére tette a kezét, és angyalian mosolygott. Nevetve hajtottam le a fejem, majd gondolkoztam. - Húú... Nehéz. - vigyorogtam. - Azt hiszem Dr. House-tól kaptam egyet.. Előző nap a sorozatot néztem. - kuncogtam.
- Rossz volt? - harapott ajkába, hogy visszafogja vigyorgását.
Megráztam a fejem, majd én is ajkamba haraptam.
- Szigorúan barátilag kérhetnék tőled egy csókot? - kérdezte még mindig ajkába harapva.
Nevetve ráztam meg a fejem.
- Justin, erről ne is álmodj! De ezt komolyan mondom..! Meg se forduljon a fejedben! - nevettem, majd leszálltam a párkányról. - Lemegyek a többiekhez. Jöhetsz is, de maradhatsz is.. De ne piszkáld a cuccaimat! - kacsintottam rá.
Kimentem, majd hamarosan hallottam, hogy követ. Az ajtó becsukódott.
- Naa.. - jött mögöttem. 
- Nem. - válaszoltam egyszerűen. - Szia, Pattie! - köszöntem a nőnek, aki a kanapén ült, és anyukámmal beszélgetett.
- Szia, Lucy! - mosolygott, mire én ezt viszonoztam. Anyura pillantottam.
- Chris merre van? - kérdeztem, majd lejöttem a lépcsőn, az engem követő Justinnal együtt.
- A konyhába. - válaszolt, majd a konyhára mutatott.
Bementem, arra számítva, hogy egyedül lesz, de igazából tudtam, hogy ennek semmi esélye. Kate ült az asztalon, előtte pedig bátyám állt.
Kate-nek hosszú, fekete haja van, kék szemekkel. Chrisnél 2 évvel idősebb. Normál testalkatú, normál magasságú 24 éves lány.
Én eléggé kedvelem.. Igaz, hogy 6 év van közöttünk, jól kijövünk egymással.
- Kate! - csillant fel a szemem, majd odamentem hozzájuk. Kate leugrott az asztalról, és átölelt.
- Mizu, Luce? - kuncogott.
- Hiányoztál! - vigyorogtam.
- Nekem is hiányoztál! - vigyorgott vissza. - És ő ki? - pillantott mögém.
- Justin Bieber. - forgattam meg a szemeimet.
Elmosolyodott.
- Mosolyt, Hercegnő! - mondta, és próbálta felfelé görbíteni a szájam sarkait.
- Á, egy hercegnő sokkal szebb egy magamfajtánál.. - nevettem.
- Tiltakozom! - hallottam a mosolygós fiúhangot mögöttem, mire Kate sokat sejtető pillantással nézett a szemembe.