* 3. évad; 28. rész - Visszaemlékezés; 1.9, 'Rám mernéd bízni?', Pincsim *

 Na olvasni...! Megírtam ma, szóval nyomás olvasni! :D Imádlak titeket, ugye tudjátok? *-* <3 Jó olvasást! ;)

Lementem az ősökhöz, és leültem Kate mellé, aki átkarolt, és közelebb jött hozzám. Elszakadt Christől, de ő épp Mirandával beszélgetett valamiről.
- Mi volt ez az egész? - vigyorgott rám, közben felpillantott a lépcsőn lefelé tartó fiúra, aki engem bámult.
- Huhh, majd beszélek, miután hazamentek... - sóhajtottam. Justin rámosolygott az anyjára, majd leült mellém.
Kate elengedett, és visszahúzódott Chrishez. Justin kezét mögém csúsztatta, majd óvatosan átölelte a derekamat. Állát a vállamra fektette, így még közelebb húzódott hozzám.
- Nem beszélhetnénk meg ezt? - suttogta halkan.
Elvigyorodtam, és az ajkamba haraptam. Megráztam a fejem.
- Komolyan mondtam amit mondtam, és nem vagyok hajlandó ezen változtatni. - suttogtam, majd szinte némán szóltam hozzá. - Hetente egyszer.
Eltátotta a száját.
- Tudod milyen kevés az? - kérdezte, miután magához tért.
- Tudom. - kuncogtam. - Megbeszélhetnénk ezt máskor... négyszemközt?
- Mit sutyorogtok ti ketten? - kérdezte anyám, mire hirtelen kiegyenesedtem, és felé fordultam. - Talán veszekedtek?
- Nem, anya... - mondtam, majd elgondolkozva elkezdtem a körmömet babrálni. - Csak... Justin szeretett volna kérdezni tőled valamit. - pillantottam fel anyámra ártatlanul, majd Justinra.
- Öhm... - Justin kétségbeesett pillantással nézett rám, majd lehunyta a szemét. - Csak azt szerettem volna kérdezni, Mrs. Reynolds... hogy... Elengedné Lucy-t a turnémra velem?
Lerítt anyám arcáról, hogy teljesen megdöbbent, majd mikor kezdett magához térni, ráharapott ajkára, majd segítségkérő pillantást vetett Pattie-re.
Ő is csak úgy lesett, szinte leesett állal bámult a fiára, aki fújt egy nagyot, majd megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Csak ennyit szerettem volna kérdezni... Mrs. Reynolds, kérem, engedje el velem! Használhatatlan lennék nélküle... - húzta el a száját, és annyira jól játszott, hogy elvörösödtem szavainak hatására.
- Anyaaa... - kértem halkan, beszállva a játékba bociszemeket meresztettem rá. Láttam rajta, hogy azonnal rávágná, hogy 'nem mész sehová, kisasszony!', de szerencsémre nem tette.
- Tudjátok, gyerekek... Úgy látom ez köztetek elég új. - szólt közbe Pattie anyám segítségére sietve. - Justin, nem dönthetsz ilyen elhamarkodottan. Még te sem tudod, mire van szükséged. Az előbb szakítottál, így nem szeretném, ha kihasználnál egy másik lányt, csak azért, mert már beleszoktál abba, hogy kapcsolatban vagy. Nem is biztos, hogy őszinték még az érzéseid.
Pattie kiköpött olyan volt, mint egy pszichológus. Én is csak néztem, ahogy csak magyaráz a fiának. A fián meg természetesen láttam, hogy eléggé unja a mesét. Csak ketten tudtuk, hogy mi az igazság, és én már majdnem elkottyantottam, hogy ez nem olyan... De előttem megszólalt Justin.
- Anya, pontosan tudom mit érzek... De ha úgy érzed korai, és ha Mrs. Reynolds is így érzi, akkor még várhatunk a válasszal. De péntekre mindenképpen meg kéne kapnunk a választ, hogy lerendezhessem a többiekkel ezt az ügyet...
Elmosolyodtam, mikor Justin rám mosolygott és megfogta a kezem. Hazudozásból eddig jeles. Ezen a részen úgy nézem még mindig a régi.
- Szóval... Chris. Kérdezhetek tőled valamit? - hajolt előre, hogy lássa bátyámat. - Te rád mernéd bízni a húgodat?
Bátyám elnevette magát.
- Rád? Tuti nem. - vigyorgott.
Erre Justin furcsa képet vágott. Chris elnevette magát, majd megrázta a fejét.
- Persze, hogy rád merném bízni. Luce is már nagylány, meg tudja magát védeni, ha... úgy adódik. - vigyorgott továbbra is Justinra, aki értette a célzást. Majdnem mindenki értette, mire gondol Chris, kivéve anyámat és Pattie-t... ami nem is olyan nagy gond.
- Szóval... Hé!... Egyébként én is meg tudom védeni! - mondta Justin, hogy a szülők ne vegyenek gyanút.
- Persze, öcskös. - nevetett halkan Chris. - Anya... Engedd már el Luce-t. Nem látod, hogy menni akar? Egyszer élünk, élvezzük ki!
Anyám gondterhelten pillantott először bátyámra, majd rám. És végül Pattie-n állapodott meg a pillantása.
- Elengedjem? - szólalt meg végre anya.
Pattie felsóhajtott.
- Ha ennyire akarják... megpróbálhatják. Utána meg ha nem jól sül el a dolog, mondhatod, hogy megmondtad. - kuncogott fel.
Anyám halkan felnevetett.
- Igaz. - sóhajtott. Ránk emelte súlyos pillantását, majd újra felsóhajtott. - Mikor mentek? - kérdezte anyám Justintól. Elmosolyodtam. Most már biztos a siker.
- Hétfőn. - mosolyodott el, és megszorította a kezem - és ez csupán annyit jelentett, hogy győztünk.
Anya ráharapott ajkára, majd intett nekem, hogy menjek oda. Felálltam, és óvatosan kihúztam kezem Justinéból. Odasétáltam hozzá. Bevallom, kissé féltem mit akar. Felállt, és átölelt. Eléggé meglepett, de örültem, hogy ezt kaptam egy óriási pofon helyett.
- Majd csomagolj be, kicsim! - ölelt szorosan.
- Jó, anya... - kuncogtam. Elengedett, majd én visszamentem a helyemre. Közelebb ültem Kate-hez, és a vállának dőltem. Felpillantottam rá, és pont láttam, ahogy elmosolyodik.
Justin megfogta a kezem, mire felültem, és inkább Justin vállára dőltem. Bevallom sokkal jobb érzés volt, mint Kate-hez bújni. Összerezzentem, mikor átölelte a derekamat bal kezével. Egyenletesen simogatta az oldalamat.
Teljesen hozzábújtam, mire ő elrejtett egy mosolyt, és hallgatta, hogy a többiek mit beszélgetnek. Ugye azóta már váltottak témát...
Nem kapcsolódtam be a beszélgetésbe, csak Justint bámulta - ki tudja miért.
Sóhajtva álltam fel, mire Justin keze végigcsúszott derekamon át combomon.
Szinte mindenki rám bámult, de azért közben beszélgettek. Bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Levettem egy poharat, és öntöttem bele vizet. Felültem a pultra, és ott kezdtem el kortyolgatni.
Ki nem számított erre? Justin jött be, és mosolyogva figyelte mit csinálok.
- Kis pincsim. - hajoltam előre, mikor elém ért. Felkuncogott.
- Csak megbabonázol... Annyira nagy bűn, hogy nem bírom nélküled? - kacsintott rám, majd ajkába harapott.
- Borzasztó nagy bűn. - kuncogtam. - De van ennél nagyobb bűn is! - haraptam ajkamba, majd ujjammal hívogatni kezdtem. Féloldalas mosolya miatt pulzusom gyorsulni kezdett. Lassan jött ide, majd beállt lábaim közé. Arcát az enyémhez húztam, és a füléhez hajoltam. De mielőtt megszólalhattam volna, ő kezdett a fülembe suttogni.
- Műsort akarsz csinálni, kislány? - simult hozzám, mire elmosolyodtam, majd nagyot nyeltem. Halványan bólintottam.
- Csak egy kis bizonyítást, hogy tényleg kellünk egymásnak. - suttogtam lehelethalkan fülébe. Megborzongott, és állam alá nyúlt. Lassan húzta arcomat arcához, majd ugyanolyan lassan kezdett csókolni. Nem kapkodtuk el, tudtuk, hogy valakinek egyszer úgy is be kell jönnie a csöndre.
Én kicsit szorongtam, mert egy párszor már rajtakaptak, és persze mindig nagyon kínos volt a dolog.
Kezeimet lecsúsztattam a fenekéhez, majd lassan visszahúztam hajáig. Justin előrébb húzott - és erre szerintem egyáltalán nem volt szükség -, hogy még jobban hozzám tudjon simulni.
Nyelve lassan simította végig ajkamat. Egyik kezemmel újra hajába túrtam. Annyira imádom a haját. Olyan jóó... Másikkal a nyakába kapaszkodtam.
Justin kezei az oldalamon voltak, lassan csúsztatta őket felfelé, mire hirtelen nagyon gyorsan kezdtem venni a levegőt. Mintha ez változtatta volna meg ezt az egészet, Justin egyszerre gyorsabban kezdett csókolni, én pedig ezt viszonoztam.
Nem mondom, hogy nem élveztem, de már elég sokáig tartott ez a csók, és csodálkoztam, hogy nem jön senki. Felsandítottam, mire megpillantottam az ajtófélfának támaszkodó fiút - a bátyámat, Christ.
Hirtelen összerezzentem, ajkaim megálltak, mire Justin is felnézett, és hátrakapta a fejét.
'Zavartan' húzódott el tőlem Justin, és a pultnak támaszkodott mellettem. Ajkába harapott, én meg csak egyszerűen felvettem a vizemet. Elkezdtem inni, remélve, hogy így nem látja, hogy vörös vagyok.
Akaratom ellenére elpirultam, még jobban, mint az előtt, mivel Chris mögött megjelent Pattie is.
- Mi történt? - mosolygott ránk.
- Csak beszélgettünk. - rántottam vállat, miután lenyeltem az utolsó kortyot is. Chrisre néztem egy figyelmeztető pillantással, aki úgy csinált, mint nemrég Justin. Becipzározta a száját Pattie háta mögött.
Sóhajtva leszökkentem a pultról. Ez a nap még mindig nem akart véget érni, bár már kezdett sötétedni. Bár  még csak délután 5 óra 17 perc volt - ezt onnan tudtam meg, hogy rápillantottam a Justin kezén lévő órára - már kezdett sötétedni.
Pattie és Chris kiment, itt hagytak egyedül. Erre felsóhajtottam.
- Jus... - suttogtam neki, és megcirógattam az arcát, mire mosolyogva lehunyta a szemét. Mikor felnézett, barna, csillogó szemeit rám szegezte.
- Luce? - kuncogott fel, majd fél kézzel átkarolta a derekamat.
- Khm... - fordítottam el a fejem. - Kérhetek valamit...? Csak úgy kérem... Nem muszáj megtenni.
- Mondd már! - rántott magához türelmetlenül, mire elakadt a lélegzetem. Végül nagy levegőt vettem.
Megérintettem egy pillanatra az ajkait amikkel szemeztem, majd felpillantottam a szemébe. Egyszerre mosolyodtunk el. Lehajolt, majd lassan megcsókolt. Belekapaszkodtam a nyakába, majd mikor elváltak ajkaink, elrejtettem arcomat a pólójába. Szorosan ölelt egy percig aztán elengedtük egymást, és mindkettőnk ment a maga dolgára: én fel a szobámba, ő meg be a nappaliba a többiekhez.