* 3. évad; 20. rész - Visszaemlékezés; 1.1, Az első (nem épp kellemes) találkozás *

Borzalmas rész - legalábbis szerintem. De hagyom, hogy ti döntsétek el :D Jó olvasást ^^

 4 évvel korábban*
Nagyot ásítva, még álmom hatása alatt fordultam egyet, és kerestem a telefonomat. Kinyitottam a szemem, és kinyomtam az ébresztőt. 
Felsóhajtottam egyet. Megnéztem a dátumot, mire arcom felvidult, majd ezután két másodperccel elborult.
Március 1., kedd. Azért örültem, mert a naptár szerint elkezdődött a tavasz - bár még elég hűvös volt -, és azért komorultam el, mert ez az évforduló nem nagyon tett a kedvemre.. Ugyanis ma van Justin Bieber születésnapja.
Már tudtam, hogy a napom rossz lesz. Ugyanis hallottam a hírekben, hogy hazajön pár napra. És semmi kedvem nem volt vele találkozni.. Pedig nagy a valószínűsége, hogy fogok..
Hogy miért nincs kedvem találkozni vele? Mert egy bunkó.. Nem törődik az emberek érzéseivel, ez az egész jótékonykodás csak reklámfogás. Csak a kis Selenájáért van oda, akivel már így is hanyatlóban van a kapcsolatuk.
Ezen a gondolaton elvigyorodtam, és kiszálltam az ágyból.
A szekrényemhez vonultam, és kivettem egy piros kivágott pólót, egy kivágott fekete pulcsit, és ezek mellé egy fehér farmert. Levettem a pizsamámat, felöltöztem, gyorsan befújtam magam a parfümömmel. Ennek azt hiszem egy oka van:
Gabe, egy 20 éves srác állandóan abba a boltba jár, ahol én dolgozom, és mindig oda jön, ahol én vagyok. Pénztáros vagyok..
Lent felvettem a kabátomat, a csizmámat meg egy pár dolgot - nem fogom itt sorolgatni. Felkaptam a táskámat, és bekiáltottam a konyhában, ahol a többiek reggeliztek.
- Mentem dolgozni! - köszöntem el, és feltéptem az ajtót.
- Luce, nem reggeliznél velünk? - kérdezte anyu.
- Nem, így is késésben vagyok! - mondtam, és kiléptem az ajtót. - Rosszul állítottam be az ébresztőt. Sziasztok!
Elindultam a vékony hóban - igen, még nem olvadt el az összes - a bolt felé. Nyolcra kell beérnem, innen a bolt 10 percre van, és most 7:52 van. Ha nem vagyok bent percre pontosan, a főnököm, Elena leordítja a fejemet.
Gyors tempóban szedtem a lábam, majd a bolt hátsó ajtaján belépve üdvözöltem a pár perccel előttem érkezőket.
- Jó reggelt! - köszöntem sietősen, és lekaptam a kabátomat. A sapkámat és a kabátot felakasztottam a fogasra, amin volt még pár kabát. A vékony sálat a nyakamon hagytam, és felvettem azt az idióta köpenyt, amit viselnünk kellett munka közben.
- Jó reggelt, Lucy! - kuncogott fel munkatársnőm, és menet közben belém karolt. Épp abba a kisebb mosdóba igyekeztem, ami a dolgozóknak volt fenntartva.
- Jill! - nevettem fel, és húztam magammal. - Miújság?
Felsóhajtott, és megforgatta a szemét. - Elena már majdnem kiverte a balhét, mert nem érkeztél meg. De pont beértél 8-ra, így szerintem nem kapsz semmit.
- Szuper.. - fújtam egy nagyot, és a kezemben lévő táskában elkezdtem kotorászni.
Bent megálltunk a tükör előtt, én meg elkezdtem sminkelni. Nem volt sok időm, így kihúztam a szemem, feltettem egy kis fekete szemhéjpúdert.
- Hmm.. Ennyire izgat a külső? - vigyorgott. - Két hete, ha éppen csak beestél, nem kezdtél neki sminkelni.. - mondta, közben megigazította szőkésbarna haját. - Talán a testvérem miatt?
Lehunytam a szemem, és vettem egy nagy levegőt. Majd felnéztem, kerülve a pillantását elpakoltam a cuccaimat a táskámba, majd válasz nélkül kimentem abba a kis öltözőféleségbe.
- Hahó, Luce! Felelnél a kérdésemre? Látom, hogy Gabe mindig abba a sorba áll be, ahol te vagy.. Egyszer nem jönne oda ahol én vagyok! - nevette el magát.
- Jill - nevettem fel -, a testvérednek semmi köze ehhez. De inkább hagyjuk is..
- Ne hagyjuk! - mondta, miközben én kimentem ebből a helységből, és megnéztem a beosztást. Kikerestem a nevem, majd megnéztem, hogy kedden melyik pénztárnál vagyok. 4. pénztár... Közben Jillét, is meglestem. 3. pénztár.. Ez nem igaz.. Nem fog békén hagyni..
A pénztárak úgy vannak ebben a boltban, hogy kettő egymás mellett, a 1-2, 3-4, 5-6 - így van felosztva, így kb annyi, hogy egymásnak háttal ülünk. Jill nem fogja befejezni a kérdezősködést.
Munka közben megengedett a beszélgetés, de szerintem ma egy szót sem akarok szólni Jillhez.. És mivel délután 2-ig leszek, ezt elég nehéz lesz megoldani.
- Én melyikben vagyok? - kérdezte a vállam fölött átkukucskálva. - Áá, 3. pénztár. És te? - kérdezett újra, de választ sem várva kikereste a nevem. - Hmmm, 4. pénztár. Mekkora szerencse! - ujjongott vigyorogva.
- Úristen! - motyogtam letörten, majd mély levegőt vettem, és próbáltam nem szomorúnak látszódni..

Unalmas a munka, de most kicsit sem volt az. Jill folyamatosan jártatta a száját, de mikor befejezett egy számomra igen 'érdekes' történetet, elkezdett Gabe-ről kérdezősködni.
- Hagyj már Gabe-el, kérlek! - kérleltem, miközben egy öreg nőt szolgáltam ki.
- Nem hagylak! Egyébként most jött be az ajtón. - nevetett fel.
Elpirulva hajtottam le a fejem, majd felnéztem a következő emberre, aki a nő után jött.
A szívem hirtelen gyorsan kezdett verni. De nem azért, mert kellemesen megleptek, hanem azért, mert megijedten. Minden harci kedvem elszállt vele szemben... Pedig megígértem magamnak, hogy kiosztom... És most csak vártam, míg Jill megbökte az oldalam. Szánalmas vagyok...
Ezután végül is valamelyest észhez tértem, és kezdtem csinálni azt, ami a munkám.
A hangszórókból eddig valami ismeretlen szám ment, de ami most indult el, az kifejezetten ismerősnek tűnt. Mikor meghallottam a szöveget, beugrott: Roxette - The Look.
Úristen, de régi szám!
Jill mögöttem halkan énekelte, én meg elkezdtem dúdolni. Összenéztünk, majd halkan felnevettünk.
Visszafordultam, és folytattam a munkámat.
- Még valamit? - kérdeztem sóhajtva, és tekintetemet felemeltem az előttem álló fiúra. Nem Gabe volt, ennyit mondok.
Mellette egy fiatal férfi állt. Azt is tudtam ki ő.
- Két doboz Malboro-t. - mondta, és hátrapillantott a férfira.
Sóhajtva álltam fel, és felnyújtózkodtam a polchoz, ahol a cigik voltak. Természetesen az volt a legmagasabban. Nagyot fújtam, és próbáltam minél magasabbra nyúlni.
- Jill! - szóltam át neki. - Segíts! - nevettem.
- Sietnék.. - lökte flegmán a srác aki miatt szenvedtem.
Odapillantottam rá.
- Nyugodtan.. - mondtam én is flegmán.
Jill levett két dobozzal, majd a kezembe nyomta.
- Köszi!
- Semmiség. - kuncogott, és visszaült.
Én is leültem, majd odaadtam a cigit.
- Remélem tüdőrákos lesz, akinek veszed.. - morogtam halkan.
- Hallottam, és köszönöm! - lökött ide egy álvigyort, majd kifizette a dolgokat amiket vett, és lelépett.
- Bunkó, nagyképű hülye gyerek... - morogtam dühösen utána nézve.
- Ki a hülye gyerek? - mosolygott rám Gabe.
- Senki. - rebegtem gombóccal a torkomban, majd halványan viszonoztam a mosolyt.