* 3. évad; 19. rész - ...Az első csókig.. *

 Meglepetés vár a végén :P A következő részek kicsit mások lesznek, de remélem tetszeni fognak ;D [Ennyi, jó olvasást :D] (Ez a videósat meg sajnálom: nem koppintani akarok, de linket nem szeretnék betenni, mert az bonyolultabb ><)

Hamarosan bementünk a nappaliba.
- De sok minden megváltozott. - mosolyodott el.
- Igeeen.. Átrendeztük a nappalit meg egy pár szobát. Destiny miatt.. - motyogtam, majd elengedtem a kezét, és leültem a kanapéra. Elmosolyodott, és ő is leült mellém.
- Na és... Destiny-ék? - kérdezte, bár láttam a szemében, hogy miért érdekli.
Felkuncogtam, és közelebb ültem hozzá. A füléhez hajoltam.
- Alszik. - suttogtam. - Ezért csendben kell lenni!
- Oh, hogy én ezt miért nem tudtam? - kérdezte suttogva, és megfogta a combom, majd az ölébe húzott.
- Hát... Elfelejtettem említeni. - kuncogtam fel lehajtott fejjel. Vettem egy nagy levegőt, beszívtam illatát. - Egyébként csak megjegyzem: hiányzott az illatod! - bújtam hozzá, így már teljesen körülvett az illata.. Mint valami aura.
- Naa... - kuncogott halkan, és felemelte kezével az államat. - Tudom, hogy hiányoztam, hisz ez természetes.. - egózott, mire én csak megforgattam a szemeimet, és próbáltam tartani a távolságot, mert hallani akartam a végét. Bár nem tudtam erre mennyi az esély, hisz az arca úgyis olyan közel volt.. Nem tudtam, hogy tudnám megúszni.. - De én nem igazán beszélgetéssel szeretném elütni az időt. - harapott ajkába, és kezével újra visszahúzta arcomat.
- Jus.. - kuncogtam fel, és homlokomat az övéének támasztottam, így próbáltam kikerülni ajkait.
- Sss! - tette ujjait a számra.
- Lehetnél kicsit türelmesebb is! - mondtam, miután eltoltam a kezét a számról.
Erre lecsukott szemei felpattantak.
- Ennél türelmesebb? Örülj, hogy nem az volt az első dolgom, hogy.. - mondta, de nem tudta befejezni. Ajkaimat ajkaira nyomtam, hogy fogja be a száját, mert egyáltalán nem voltam most kíváncsi rá, hogy mi lett volna, ha nem türelmes.
Elégedetten elmosolyodott, mikor felfogta, hogy mi történik, és egyik kezével beletúrt a hajamba, másikkal teljesen magához húzott.
Ez a dolog eltartott egy darabig, de egy pillanatig sem éreztem, hogy abba szeretné hagyni. Így én vetettem a csóknak véget, mikor már a tüdőm levegőért sikítozott.
Egy mozdulattal fejeztem be ezt az egészet, és szálltam ki az öléből.
- Éhes vagy? - suttogtam mosolyogva, de közben gyorsan kapkodtam a levegőt. Elindultam lassan a konyhába.
Másodpercekig csak meglepetten pislogott, majd halkan felnevetett. Felkelt, és jött utánam, majd mikor már a konyha bejáratában álltam elkapta a csípőmet.
- Attól függ mire érted.. - suttogta nyakamba, miközben hozzám simult. Adott egy puszit a nyakamra, majd felnézett rám óriási, csillogó szemeivel.
- Férfiak.. - morogtam halkan. Próbáltam kibontakozni öleléséből, amibe időközben kerültem. De persze hiába, sosem tudok szabadulni. - Kajára értettem. - kuncogtam fel végül. - Maradt egy kevés az ebédből.
- Na, és mi volt? - kérdezte, és még mindig engem ölelve elindult a hűtő felé.
Hitetlenkedve felnevettem.
- Mi az? - kérdezte értetlenül, és megállt.
- Semmi. - mondtam szem forgatva.
Ezeknek csak két dolog létezik..

Leültem, ő a maradék rántottával a tányérján idetántorgott, majd leült velem szemben.
- Mesélj, mik történtek? - noszogatott picit, mert nem voltam túl bőbeszédű, mióta megérkezett.
- Hát... - motyogtam kelletlenül. Úgy éreztem most jobb ez a meghitt csend. Nem szerettem volna elrontani. De mégis muszáj volt, mert Justin szemei továbbra is sürgettek. Fújtam egy nagyot, és folytattam. - Sok minden nem történt. Mostanában néha írok egy keveset.. - Nem tudtam többet mondani. Biztos örülne, ha azt mondanám, hogy - miatta - semmi sem történt, mert alig csináltam valamit. Nélküle semmi sem jó, így ezen az alapon inkább nagyon bele sem kezdtem semmibe.
- Hmm... - mosolyodott el. - Muszáj lesz majd megmutatnod! - mondta, majd halkan enni kezdett. Mikor lenyelte a falatot, újra megszólalt. - Egyébként meg ne mondd, hogy nem volt semmi.. Ezt nem hiszem el.
- Nem mondtam, hogy nem volt semmi...
- De látom a szemedben. Kellemetlenül érint ez a dolog. Mármint hogy beszélni kell róla. - mosolygott elégedetten, mert tudta hogy fején találta a szöget.
- ...Jó. - adtam fel. - De ezeket honnan tudod?
- Mondom, hogy látom a szemedben. - mosolygott, és elkezdett az ebédjével szemezni. - Régen nem nagyon figyeltem, de most, hogy látlak újra, azt hiszem jobban meg tudom állapítani mire gondolsz.
Ez kicsit zavaros volt nekem, így csak mosolyogva megráztam a fejem, és kinéztem az ablakon. A nap még mindig sütött. Az idő alkalmas volt egy hosszabb sétára.
- Nincs kedved majd eljönni sétálni? - kérdeztem, és felé pillantottam. Túlságosan lusta voltam most felé fordítani a fejem.
- Persze. - válaszolt semlegesen, majd tovább evett.. Nem akartam kombinálni, hogy mi baja lehet, de azonnal beindult a fejemben valami. Mi lett más?
Megráztam a fejem, próbáltam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat. Mikor Justin befejezte az evést, felállt, a tányért és a villát belerakta a mosogatóba.
Elém jött, egy kedves pillantást küldött felém, és kinyújtotta a kezét. Visszamosolyogtam, és megfogtam. Felhúzott, és mindketten elindultunk az előszobába.
Felöltöztünk, majd kimentünk. Nem hoztam most telefont magammal, de gyorsan felfirkantottam egy post-it-re, hogy leléptem Justinnal sétálni, és majd hamarosan jövünk. Még a sarokba gyorsan felírtam, hogy No Teló, azaz nincs nálam telefon.
Kézen fogva indultunk meg a parkba. Ahhoz képest, hogy milyen szépen sütött a nap, rohadt hűvös volt, így Jushoz bújva próbáltam kicsit felmelegedni.
- Tudtam én, hogy kevés lesz, amit hoztál. - kuncogott, majd levette a dzsekijét és a vállamra terítette. - És egy szót se! Én normálisan öltöztem, szóval nem fázok.
Elmosolyodtam. Könnyű volt kitalálni, hogy visszakozni akarok.
Miközben sétáltunk, felelevenítettük a múltat. Sokat nevettünk, de nekem személy szerint folyamatosan remegett a lábam, ha visszagondoltam ezekre. Olyan kellemesek, de mégis teljesen beleborzongok az emlékekbe.
Milyen nehéz is volt ez a dolog.. Milyen sok dolgot meg kellett tennünk, mennyi mindent ki kellett bírni ahhoz, hogy most itt tartsunk.
Végül is minden rendben volt az első csókig. Utána kicsit bonyolódott a dolog..