* 3. évad; 10. rész - Kitúrtak a helyemről! *

...Naomi, Amy, Cherr, Vicky, Beth és Debo.
Mind a 7 lánynak ilyen van. Legalábbis volt. Neki még mindig meg van. Nem képes megválni tőle. Az a nyaklánc hozzá nőtt. Kíváncsi vagyok tudja-e még miért hordja...
Kimentünk az ajtón, ő már húzott is a part felé vezető útra. A sétálóutca egyenesen a part felé vezetett. Nem volt messze a part sem. 5-6 perc séta, és már ott is voltunk.
Most tele volt az egész. Mármint úgy egészen tele. Egy csomó iskolás gyerek játszott a homokban és a vízben. Ez hogy lehet? Az első napon nem voltak itt iskolás korú gyerekek, és akkor is ilyen tájban jöttünk ki.
Szombat lenne? Március 3., szombat? És uhh... Ez az utolsó nap. De kár... Úgy maradtam volna még egy kicsit... De erre nincs semmi esély... Mennünk kell. Még ma este 7-kor.
Türelmetlenül felsóhajtott, és kicsit erősebben fogott kezemre. Elindultunk a víz felé, kerülgettük az embereket.
Mikor elértünk a vízhez, átkaroltam a derekát, és így mentünk be a jéghideg vízbe - de ennek ellenére egy tucat ember lubickolt itt bent.
- Jus! - szólt, mikor már a derekunkig ért a víz. Eddig egy hangot nem hallatott, gondolom gondolkozott. Hajlamos gondolkozóba esni...
- Hmmm? - néztem rá kíváncsian, majd tekintetem tovább siklott egy kb. 16 éves lányra, aki egy másik, hasonló korú lánnyal hülyéskedett. Majd újra vissza... - Mondd csak!
- Hát... Tudtál időpontot szerezni Mia-val meg Tommal? - kérdezte félénken.
- Persze. - mosolyodtam el. - Bocsi, hogy eddig nem szóltam, de minden olyan fontosabbnak tűnt ennél...! - a végére elhalkult a hangom.
- ...Igen. - szólalt meg végül halkan. - Minden fontosabbnak tűnt...
- Nos, szóval április 26-ra kaptál időpontot. - mosolyogtam rá. - Akkor újra ide kell jönnünk, de majd hosszabb időre, azt hiszem 1 hétre. Jó lesz! - kuncogtam fel. - Legalábbis nekem! Nekem semmi dolgom nem lesz, csak neked! Beszélned kell Mia-ékkal, utána ha minden jól megy, neki is láttok a tervezésnek! - kacsintottam rá.
Gyanakodva hallgatott végig.
- Szóval azt akarod mondani, hogy amíg te pihensz, én addig dolgozok? És utána is? És még a házimunka is rám hárul?
- Ki mondott ilyet? - nevettem. - Én végzem a házimunkát, amíg te dolgozol. Egyébként ez így lesz ezután is. Amikor te dolgozol - villantottam rá egy csábító mosolyt -, addig én végzem a házimunkát. Meg a többi dolgot is. - csúszott ki a számon. A francba, Justin! Miért nem bírod befogni a szád?
- Milyen többi dolgot? - vonta fel a szemöldökét, és megállt, mert már jócskán a vízben voltunk.
- Semmi... Csak mosol, főzöl, vigyázol a gyerekekre, takarítasz és Jacksont sem szabad elhanyagolni! - hadartam, szépen belerejtettem amit a többi dolog alatt értettem.
Sokáig csak bámult rám, kikerekedett szemekkel.
- Milyen gyerekekre? - kérdezett rá a lényegre.
Hosszan bámultam, majd rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet. Elkaptam a tekintetem, de közben tudtam, hogy ezt nem hagyja annyiban.
- Mondd meg milyen gyerekekre kéne nekem vigyáznom! - mondta kissé ingerülten, hogy nem akarok neki válaszolni. Felé kaptam a tekintetem, majd hangosan kifújtam a levegőt.
- Nem mondhatod komolyan, hogy még egyszer sem játszottál el a gondolattal, hogy családot alapítsunk! - mondtam picit vádlón, hogy ne érezzem magam annyira bűntudatosnak.
- Alapítsunk? - vonta fel a szemöldökét.
Nagyot nyeltem, úgy éreztem most robban szét a szemem láttára minden, amiben eddig hittem.
- Mert te nem úgy gondoltál magunkra, hogy...? - kérdeztem, közben szemeimet marták a csalódottság könnyei. De próbáltam visszafogni. Lehet, hogy csak valamit félreértelmezek.
- De-de... Csak hát... Múltkor annyira kiakadtál a... lehetséges állapotomat nézve, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy te szeretnél gyereket... - mondta kicsit elbizonytalanodva.
- Megértem. - sóhajtottam fel. - De tudnod kell, hogy azért akadtam ki, mert... Mert... Mert nem tudtam elhinni, hogy ez megtörténhet. Megijedtem, ahogy elképzeltem, hogy milyen élete lenne... Mert meg tudnánk adni neki mindent... Kivéve az apját. Nekem még turnéim vannak. Egy ideig még nem vonulhatok vissza hosszabb időre. Pedig 9 hónapra muszáj lenne, ha mégis... Mert nincs senki aki segíthetne neked rajtam kívül... És... Nekem egyszerűen nem engedik még, hogy kihagyjak 9 hónapot. Meg még utána ki tudja hányat. - hadartam, közben hajamba túrtam, és már nem tudtam mit csinálni. - Nem akarom összetörni a szíved. Az én szívem. És talán az ő szívét. - suttogtam, közben kezemet hasára csúsztattam. - Félek! Tudod? Félek, hogy nem lehetnénk egy egész család. Mert apu mindig valahol tekereg a világban. - mosolyodtam el fanyarul. - Mert apu popsztár, akit élni sem engednek. Mert anyunak is dolga van. És itt az sem segít, ha apu szereti anyut... Nem akarok olyan lenni, mint amilyen az én apám volt. Nem akarnálak itt hagyni titeket. Azt hiszem nem is menne, de ki tudja.
Sokáig hallgatott, majd a mellkasomnak dőlt.
- Nem tudtam, hogy így érzel... Sajnálom! - mondtam halkan.
- Mit? - kuncogtam fel, és megsimogattam a haját.
- Hogy... hogy... Olyan hülye voltam én is! Meg sem érdemellek! - motyogta mellkasomba.
- Napszúrást kaptál? Mert ha igen, akkor ki kéne menni a vízből. Nehogy egyre rosszabb legyen! - kuncogtam, majd az ajkaimat hajához szorítottam. - Ne beszélj hülyeségeket! - folytattam komolyabban. - Igenis megérdemelsz!
- Nem igaz! - rázta a fejét a mellkasomon.
- Csitt a szádra, különben muszáj lesz hogy elhallgattassalak! - kuncogtam.
Felemelte a fejét, és csücsörített nekem. Nem álltam ellen a 'csábításnak', ajkaimat az övéihez nyomtam, és hagytam, hogy magával ragadjon az érzés.
A hajamba túrt, így húzott közelebb magához. Kicsit lehajoltam, derekát szorosan átkaroltam.
Hosszú percekig csókolóztunk, de valószínűleg eszébe jutott, hogy egy tengerparton vagyunk, ezért kuncogva elhúzódott.
Nevetgélve játszadoztunk a vízben, mint a kisgyerekek - a vízben pancsoltunk, a parton szaladgáltunk, egy pálma alatt hülyéskedtünk. Végül leültünk a homokba, oda, ahova még a víz is néha kimerészkedik. Megfogta a kezem, és ujjammal rajzolt a homokba. Közben pedig beszélgettünk. Semmi érdekesről... Csak úgy...
Délután 2 felé már én majd' éhen haltam, így elindultunk vissza. Jenn már aggódni kezdett Jacks miatt, hogy mi lehet vele... De jó. Én halok éhen, és akkor is a kutya a fontosabb... Ez van...
Mikorra odaértünk, én már a belemet húztam, éhesen téptem fel a hűtőt, és az első dolgot kivettem, ami a kezem ügyébe került. Egy doboz jégkrém. Na egye fene, ez egyszer jóllakok evvel is - azaz biztos nem, de legalább nem halok éhen.
Jenn Jacksont pátyolgatta, míg én gyorsan benyomtam a jégkrémet. Csodálatra méltó, hogy mennyit tud foglalkozni egy kutyával. Többet mint a vőlegényével. De végül is... Hát a kutya fontosabb.
Úgy érzem most haragban leszünk Jackssel - kitúrt a helyemről. Eddig Jenn velem foglalkozott többet, most meg Jacksonnal. Egy kutyával!
Miután megettem azt amit találtam, ami megmentett, felálltam, és elővettem kutyánk pórázát. Felraktam neki, majd egy gyors, ördögi mosollyal az arcomon, megfogtam Jenn kezét.