* 3. évad; 11. rész - Repülőút és ami előtte valamint utána volt.. *

Jennifer S.*

Sétálgattunk az utcákban, mindenfelé, közben Justin elkezdett hisztizni, hogy én nem is foglalkozok vele, csak Jackssel. Ezek után muszáj volt hazamennünk pakolni...


A cuccaim nagy részét már elpakoltam, már csak egy-két dolog volt. Épp az egyik bőröndömet akartam becipzározni, de nem sikerült.
- Justiin! - nyöszörögtem, közben próbáltam behúzni a cipzárt. - Segííts!
- Erre bezzeg jó vagyok! - jött ide, és felmérte a helyzetet. - Na figyeld a mestert, édes! - mondta, majd intett, hogy engedjem oda. Ő leguggolt mellé, benyomkodta az oldalt kiálló cuccokat, majd intett, hogy fáradjak oda mellé. Amikor ezt megtettem, leültetett a bőröndre.
Meglepődötten karoltam át a nyakát, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom. Persze ő kapott az alkalmon, egyik kezével átölelte derekamat, másikkal a cipzárt húzta. Kicsit hátradöntött, de én ijedten húzódtam közel hozzá, ajkaink találkoztak, majd kaptam egy hosszú csókot.
Jus behúzta a cipzárt, s amint végzett, óvatosan megszakította a csókot, majd diadalmasan vigyorogva felállt.
Megforgattam a szemeimet.
- Elég lett volna, ha megmondod, hogy üljek rá, és segítesz behúzni! - jegyeztem meg, majd felálltam a bőröndről.
- De így sokkal mókásabb volt. - kuncogott.
-...Még mindig szeretethiányod van? - kérdeztem egy idő után.
- Igeeen! - jött ide, és átölelt. Arcát a nyakamba fúrta, és elkezdte puszilgatni.
Felnevettem.
- Rosszabb vagy, mint egy neveletlen kölyök! - emeltem fel gyengéden a fejét. - Ne bújj el! - suttogtam ajkaiba, és adtam rá egy lágy puszit.
Tenyerét a tarkómra csúsztatta, gyengéden belemarkolt a hajamba. Halkan fújtam egy nagyot, mert nagyon jól esett érintése, belebizsergett a nyakam.
Elkezdett csókolni, még mindig úgy rándult görcsbe a gyomrom az ilyen csókoktól, mint az első alkalommal. Hihetetlenül jól esett a csókja, és átöleltem egyik kezemmel a nyakát, másikkal a derekát, ösztökélve a folytatásra.
Körmömmel gyengéden végigkarcoltam nyakát, nem túl erősen, hogy ne fájjon neki.
- Pakolni kéne! - ziháltam, és abbahagytam a csókot. De csak én, ő tovább kényeztette ajkaimat, de már jóval gyengédebben. - Most! - motyogtam kitérve ajkai elől, és kicsit hátrébb toltam mellkasánál. - Sicc! - kuncogtam, és kicsit meglöktem a bőröndje felé.
- Mióta vagyok én macska? - vonta fel a szemöldökét, de azért folytatta az utat a bőröndje felé - még avval a lendülettel amit adtam neki.
- Amióta úgy hívlak, hogy cicc. - kuncogtam, és én is meglódultam a saját bőröndjeim felé, és bedobáltam az utolsó cuccokat egy kisebb táskába.
- Mióta hívsz úgy? - kérdezte már összezavarodva.
- Mostantól. - nevettem fel, és becipzároztam a táskát, majd ledobtam a többi dolgomhoz. Ajkamba haraptam, és az ágyhoz hátráltam. Közben ujjammal hívogatni kezdtem. - Ciccicc!


A repülőn ülve lassan elnyomott az álom. Az idő borús lett, mikor elindultunk Los Angeles felé. Sötétszürke felhők úsztak el mellettünk, én pedig Justin ölébe hajtottam a fejem, és engedtem lecsukódni vágyó szemeimnek.


Mielőtt megérkeztünk Justin felébresztett, én meg felültem, becsatoltam az övemet. Kómásan hajtottam fejemet a vállára, és bal kezem ujjaival kezdtem cirógatni jobb kezét ami combomon helyezkedett el. Lehunyta a szemét, és fejét az enyémre hajtotta.. Így vártuk, hogy leszálljon a gép.
Kézen fogva hagytuk el a gépet, a repülőtéren zuhogott az eső, én meg persze rövidnadrágban és rövid ujjúban feszítettem. Nyugi, nem így mentem ki, előtte még Scooter rám húzatott egy nagy pulcsit, majd Justin a fejembe nyomott egyet a fullcapjei közül.

Berohantunk a kézipoggyászokkal a repülőtér épületébe, átszeltük az egészet - próbáltuk mindezt feltűnés nélkül. Kint már várt ránk egy kocsi, ami a lakásunkhoz vitt.
Mikor odaértünk, én felcaplattam a bőröndjeimmel, Kenny pedig Justin bőröndjeit cipelte felfelé, amit már mi nem bírtunk.
Ledobtam őket a hálószobába, hogy majd kipakolom, majd megvártam, míg Kenny elköszön. Levetkőztem, a cuccokat a földre dobtam, kivéve a pulcsit és a sapkát. A többit ott hagytam, majd felvettem egy hosszú ujjú pólót, egy fekete cicanacit és egy nálam kétszer nagyobb szürke, kapucnis pulcsit.
A ruhákat kivittem a fürdőbe, beraktam a szennyes tartóba.
Bementem a nappaliba, és lekuporodtam a kanapéra, a TV elé. Láttam, hogy az óriási üvegtáblák mögött még mindig zuhog, és ez elvette a kedvem mindentől.
Justin a konyhában ténykedett, majd levágódott mellém egy melegszendviccsel. - Kérsz? - nyújtotta felém, látva, hogy csak bámulom az esőt. Valószínűleg evvel akarta magára vonni a figyelmem, vagy csak nem akart bunkó lenni, hogy meg sem kínál.
Nehezen elszakítottam a tekintetem az esőről, az üvegről, és Justinra pillantottam, majd a tányérra.- Talán egy picit. - sóhajtottam, és újra a vállának dőltem. Arcomat pulcsijába fúrtam, és beszívtam az ismerős illatot. Jó illata volt, de már nem kábított annyira, mint rég. Akkor új volt, most megszokott, akkor imádtam, már csak kibírom. Na jó csak viccelek.. Most is szeretem, de már olyan megszokott... Megszoktam...
Jus bekapcsolta a TV-t, valami film ment, de én csak a képernyő sarkát bámultam, néha meg az esőt. Közben ő lassan adogatta a számba, én meg lassan ettem. Minden érintésénél kirázott a hideg, olyan gyengéden ért hozzám.. Szinte elhűltem, mikor bőrünk érintkezett.
Lehunytam a szemem, mikor elfogyott a tányéron lévő melegszendvics, átöleltem Jus karját, és hozzábújtam.
Felkuncogott, és az ölébe vett. Erősen átölelt, és ez nekem nagyon is megfelelt. Gyengéden elkezdte csókolgatni a nyakam, mármint azt a részét, amihez hozzáfért - azaz egy elég kicsi részt.
Egy idő után elszunnyadtam karjaiban: kifárasztott a repülés. A fejem a vállán pihent meg, szívverésem egyenletes lett, légzésem lelassult. Szemhéjam mögül nem láttam semmit, az eső zuhogásának halk zaja halkulni kezdett, végül egy lassú, kísértetiesen ismerős dallam férkőzött tudatomba. Lassan, könnyedén hangzott, olyan érzésem volt közben, mintha hallottam volna már, de nem egyszer, hanem csomószor. Ez valami lelassított szám volt, de imádtam. De csak azért sem jöttem rá a címére... Pedig már ott volt bennem, de nem tudtam gondolatban sem kimondani.
Avval a gondolattal aludtam el, hogy mikor felkelek, rá fogok jönni, mi volt az a dallam, ami oly' ismerős s most is a fülemben cseng..