* 3. évad; 12. rész - Nem várt látvány.. *

..
- Héé, jó reggelt, Csipkerózsika! - köszöntött Justin, közben óvatosan a karomat rázta. - Azt akarod, hogy én fürdesselek meg?
Felpillantottam félig csukott szemhéjaim mögül, és érzékeltem hogy - reggel van.. 
Erre felmordultam, és a hasamra fordultam. Arcomat belefúrtam a kanapéba.
- Na jó! - sóhajtott, majd felvett, és elindult velem a hálószobába.
- Ne.. - motyogtam, és arcomat a nyakába fúrtam.
- De. - kuncogott. - Nem úszod meg ezt a napot se fürdés nélkül!
- Ahj.. - nyögtem fel, és elkezdtem fészkelődni. Erősen átkaroltam, arcomat nyakába fúrtam, lábaimmal átöleltem csípőjét.
- Még te nyögdécselsz.. - morgott halkan. Elengedtem a fülem mellett ezt a megjegyzést.
- Nem akarok fürödni! - szorítottam mondanivalóm után nyakához ajkaimat.
- Ezt szopás. - húzta a száját. - Mert most megfürdetlek. - vigyorgott.
- Jézusom. - kuncogtam fel. - Nem akarooom... Amúgy mennyi az idő? - ásítottam fel.
- Fél nyolc. - vigyorgott. - Jó pár órát aludtál..
- Fél nyolc?! Ezért kellett felébreszteni?.. Te szívtelen ember.. - kuncogtam nyakába.
- Mi?.. Dehogy is.. Nem tudod, hogy milyen unalmas volt kb. 3-4 óráig egy helyben ülni, miközben az öledben egy alvó nőszemély mocorog, és ha felveszed a hangot a TV-n, hogy halld, hogy mi megy benne, akkor az elkezd még jobban mocorogni. És mellesleg ott aludtunk el a kanapén. - magyarázta, közben beértünk a fürdőbe, engem lerakott a pultra, ő meg megnyitotta a vizet. A víz csendesen zubogott a kádba, míg én kómásan próbáltam lemászni a pultról.
- Hohó, kislány, nem mész sehová! - ragadta meg a kezem, mert én már kifelé tántorogtam. - Felébresszelek? - mosolygott rám tipikus 'Justinos mosolyával'.
- Neem.. Vissza akarok feküdni.. - motyogtam, és vállára dőltem. Felásítottam, és elkezdtem a haját piszkálgatni.
- ...Feküdni? Le? - kuncogott. Uhh, utálom, mikor nem bír a hormonjaival. Általában ilyenekkel jelzi, hogy már eléggé hiányol közös életünkből egy-két dolgot... De ő persze nem bírja felfogni, hogy én nem olyan vagyok mint egy sarkon várakozó... nőszemély. Meg kéne már szoknia, hogy nem mindig az van amit ő akar, nem fogok 24 órán át arra várni, hogy neki mikor szottyan kedve lefektetni..
- Justin, hagyj már! - nyafogtam, és megfordultam. Elkezdtem a kád felé botorkálni. Ha már muszáj..
- Na most miért? - kapta el a derekamat, mielőtt felbukhattam volna a saját lábamban.
- Mert rohadtul fáradt vagyok. Ne most akarj már... Majd holnap okés? - kaptam le a pólómat, majd belenyúltam a vízbe. Kellemesen meleg volt, és már elég is, szóval elzártam a csapot.
Türelmetlenül fújt egyet, majd felült a pultra.
- Végigalszod az egész napot, erre álmos vagy.. Ma még dolgozni is kéne egy picit. De én nem tudok most nélküled felkelni. - dőlt neki a tükörnek elkeseredetten.
- Taps taps. - kuncogtam fel, és levettem a nadrágomat. - Jól színészkedsz..
- Nem színészkedtem. - préselte össze ajkait.
Felkuncogtam, és levettem a melltartót, a francia bugyit, majd bemásztam a forró vízbe. Nyomtam a vízbe egy kevés tusfürdőt, majd kicsit felhabosítottam a vizet. Mikor már elég habos volt, vettem egy mély levegőt, fejemet hátrahajtottam, szemeimet becsuktam.
Arra lettem figyelmes, hogy valaki mellettem öltözik. Fél szemmel felsandítottam, és láttam, hogy Justin épp a nadrágját veszi le. Nagyot sóhajtva csuktam le újra szemeimet. Pár másodperc múlva viszont éreztem, hogy velem szembe leült valaki a vízbe. A személy a lábaimat picit széthúzta, hogy kényelmesen elférjünk a majdnem normál méretű kádban.
- Naa, cicaa... - mászott ide hozzám, és magához húzott.
- Nem. - fordítottam el makacsul az arcomat. - Hagyj békén! - mondtam, és próbáltam eltolni magamtól.
- Dee... Légyszívees! - bújt hozzám még közelebb. Elkezdte a nyakamat csókolgatni.. Én meg egy nagy sóhajtással megadtam magam.


Justin B.*
Felszisszentem, mert körme a hátamba fúródott, és hiába voltam mással elfoglalva, megéreztem a hirtelen fájdalmat.
- Óvatosabban..! - ziháltam, és mellette a kád szélébe markoltam.
- Ne nyafogj már! - egy pillanatra felsandított, de aztán újra lehunyta szemét, fejét hátrahajtotta.. Kezeit tarkómra csúsztatta, én meg fellélegeztem, mert elmúlt a fájdalom..
De a következő percben már megint a hátamat karmolászta, mikor gyorsítottam.
- Fejezd már be! - morogtam nyakába. - Te ezt direkt csinálod?
Egy szót se szólt, csak tovább nyögdécselt, én meg inkább hagytam, tudtam, hogy szájjártatással nem érek el semmit..
Pár perc múlva hangosan felnyögtem. Erősen lehunytam a szemem, majd elégedetten húzódtam el, és dőltem hátra a kádban.
Jess még zihált egy jó darabig, majd megszólalt.
- Nem bírtad volna megvárni, míg megtörölközök és átmegyünk a hálóba.. - mondta, majd kimászott, és elkezdett törölközni.
- Türelmetlen típus vagyok. - vigyorogtam rá.
- Megszoktam. - forgatta meg a szemeit.
Végül én is kimásztam, és elkezdtem törölközni. Azt a vigyort nem lehetett lemosni az arcomról, így mentem el öltözködni is.
Jennifer S.*
Elindultam megkeresni Pattie-t - természetesen azután, hogy felöltöztem -, mert el kellett neki vinnem a fényképezőgépünket, amit Hawaii-ra vittünk, és amivel az első napon fényképeztünk.
Mikor elértem a házát, bekopogtam. 5 percet vártam arra, hogy kinyissa..
- Szia! - mosolyogtam rá 'kedvesen'. - Meghoztam a fényképezőt!
Ő már vissza se köszönt, csak egy mosolyt erőltetett arcára - nem volt valami meggyőző -, majd elvette a gépet.
- Köszi!
- Nincsmit.. Na de nekem most mennem kell! - mondtam, majd elindultam.
- Oké, szia! - mondta.. És ennyi volt a találkozás és a párbeszéd..
Hazafelé menet szerencsére nem állított meg egy ember sem, így nyugodtan sétálhattam a majdnem üres utcákon.. Arra számítottam, hogy Jus még a TV előtt ül. De mikor próbáltam benyitni, rájöttem, hogy zárva van. Jó, akkor kulcs keresés.
5 percig tartott amíg kihalásztam a táskám legalsó, legrejtettebb zugából a kulcscsomót, de még azt is keresnem kellett, hogy melyik a bejárati ajtó kulcsa. Tiszta ideg voltam már, mert egyik sem nyitotta. Utána jöttem rá, hogy beraktam a pénztárcámban, nehogy elhagyjam Hawaii-on.. Majdnem összeestem a.. megkönnyebbüléstől? Nem, ez valami más volt.
Idegesen vágtam földhöz a táskát, majd kiszedtem gyorsan a pénztárcát. Kikerestem a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót, és bevonszoltam a földhöz vágott táskát.
Bebaktattam a nappaliba, de nem várt látvány fogadott..