* 3. évad; 3. rész - Tegnap este; 1. rész *

**Tegnap este**
Ott ültem a kocsimban egy fehér csőnadrágban és egy fekete, pánt nélküli topban. Az ujjaimmal idegesen doboltam a kormányon, és vártam, hogy Justin végre kitolja a popsiját a kocsiba, és vihessem el a megbeszélt helyre.
Három percig kellett várnom még, utána Justin méltóztatott beülni mellém a kocsiba.
- Mehetünk őnagysága? - kérdeztem sóhajtva, és elfordítottam a slusszkulcsot.
Felkuncogott.
- Bocsi, hogy ennyit kellett várnod... 23 lettem. - nyíltak kerekre a szemei.
- És milyen érzés? - nevettem.
- Még ugyanolyan, mint eddig. - kuncogott. - Na majd meglátjuk az estét...
- Ne mááár! - nevettem, és úgy fordítottam a fejem, hogy ne lássam őt, de az utat igen. Erősen koncentráltam arra, hogy jó helyeken forduljak be - nem lenne szerencsés pont ma eltévedni.
- Miért ne? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy úgy vigyorog... Egy olyan édes, ártatlan mosollyal. De közben volt benne még valami.
- Mert nem tudok figyelni a vezetésre...
- Talán elkalandozik a figyelmed? - kérdezte huncutul, mire rápillantottam. Még mindig az az édes mosoly, de kezdett átváltani huncut vigyorgásba.
- Igen, elkalandozik. - mondtam, és elpirulva fordultam vissza az úthoz.
Kezét a combomra simította.
- Hozzalak vissza a jelenbe? - kérdezte ajkába harapva.
- Ne most! - mondtam gyorsan, és erősebben markoltam a kormányt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor megláttam a szórakozóhelyet, ahova hoznom kellett.
Ajkamba harapva parkoltam le, majd csak ültem, miután leállítottam a motort. Még mindig nem szállt ki, én pedig rá vártam. Felém fordult.
- Kapok egy puszit? Félek, hogy mi lesz. - nevetett. - Megnyugtatásra van szükségem!
Sóhajtva hajoltam felé, és egy hosszú puszit nyomtam ajkaira. Gyengéden beletúrt hajamba - szerencsémre nem terveztem látványos frizurát, így ez nem volt gond -, hogy arcomat ott tartsa, és elkezdett csókolni.
Sejtettem - már akkor amikor kiejtette a száján a 'puszi' szót. Nála ez nem azt jelenti, mint sok más helyen. És most direkt bedőltem neki.
Igazából nekem is szükségem volt megnyugtatásra. Annyira ideges voltam, hogy valamit elszúrunk. Volt már rá példa az évek során... Mindig volt valami gikszer.
Most reménykedtem, hogy minden tökéletes lesz. És volt egy olyan érzésem, hogy az lesz.
Én is óvatosan hajába túrtam, mire ő egyik kezével észrevétlenül megragadta a csípőmet, és már húzott volna át magához.
Igen, elég kanos volt. Legalábbis ma reggel, már úgy kellett levakarnom magamról. Folyamatosan nyávogott nekem, hogy ő már mennyire kíván stb. Két hete nélkülöznünk kellett efféle testi érintkezéseket - a paparazzik folyamatosan rajtunk lógtak, ma pedig repülőn kellett ideutaznunk Hawaii-ra.
- Héhéhé! - ziháltam, és óvatosan elhúzódtam. Ujjai kicsusszantak hajamból, én pedig elengedtem őt, és visszacsusszantam helyemre, ahonnan már félig kivontatott. - Csillapodj! - kuncogtam, és kinyitottam az ajtót. - Még vár ránk egy egész este! Muszáj kibírnod.
- De én nem bírom! - kezdett el újra nyafogni.
- 23 éves létedre olyan vagy mint egy rossz 16 éves. - kuncogtam.
- 16 évesen meg mint egy rossz 6 éves. - kuncogott ördögien, mire hangosan elnevettem magam.
Kimásztam a kocsiból, és megkerültem, hogy odamehessek hozzá. Épp akkor szállt ki, mikor odaértem hozzá.
- Megan? - fogta meg mosolyogva a kezem. Felkuncogtam, és a vállára hajtottam a fejemet.
- Drew? - kérdeztem halkan, bájos hangomat bevetve.
- Ne beszélj így, mert idő előtt felizgulok. - mormolta hajamba, és elkezdett húzni a szórakozó hely felé, ahol már egy csomóan voltak - valószínűleg az ünnepeltre vártak.
Felnevettem, és kicsit megszorítottam ujjait.
Mikor beértünk, vagy hatvan ember jött elénk. Mindannyian ordibálták a megszokott 'Happy Birthday, Justin!' szöveget, ezután bejutottunk.
Mindenfelől kezek nyúltak felénk, mosolygós arcokkal találtuk szembe magunkat mindenhol.
Átvágtunk a tömegen, és mentünk azonnal a VIP részbe. Hát persze, hogy volt ilyen rész is... Jusnak? Minden.
Két nagydarab testőr állt az ajtó mellett, ahonnan bejuthattunk volna a helyre. Mikor megismerték Justint, és biztosak lehettek abban, hogy erre jövünk, kitárták az ajtót előttünk.
Justin kezét görcsösen szorongatva követtem be a sötét helységbe, ahol teljesen más zene szólt. Természetesen hangszigetelt volt, nehogy itt kint ne hallják milyen zene megy bent.
Mikor bementünk, egy csomó barátunk jött elénk. Usher, Drake, Ryan G., Ryan B., Chaz és még sokan mások. Debo is előkerült, mire én ujjongva a nyakéba ugrottam. Keveset tudunk mindig találkozni, talán egy héten egyszer. Vagy egyszer sem...
Vele volt Scott, a legjobb barátja. Őt is megölelgettem, utána leültünk beszélgetni egy sarokba, ahol nem szólt olyan hangosan a zene.
Justin nem jött utánam, most lefoglalták a barátai, de nem voltam féltékeny egyikre sem. Még akkor sem kezdtem félni, mikor megjelent Kim K., pedig nem volt a szívem csücske. De ismertem annyira, hogy tudjam, hogy nem mászna rá Justinra - jelenleg is pasija van, szóval ha nem szeretné, hogy Brian megtudja az esetet, akkor békén hagyja Just.
Nevetgélve csevegtem a barátaimmal - akkor lepődtem meg, amikor Chaz lehuppant mellém, és átkarolta a vállam.
- Nahát de szép vagy! Szia! - kuncogott, és egy pusziért hajolt. Nevetve nyomtam egy puszit az arcára.
- Szia! Meglepődtem, hogy ott hagytad Justint. - kuncogtam.
- Tudod, kémkedni küldött, hogy megtudja, miről van szó. De egy szót se neki erről! - vigyorgott, majd tekintete körbejárt az asztal körül ülőkön.
- Rendben. - kuncogtam.
- Egyébként ha jól megnézed... - mondta, és közben hátrafordult - vele együtt én is -, hogy lássa az érintett személyt akiről a társalgás folyt. - Lerí róla, mennyire... Hogy is mondjam... Neked gondolom nem kell magyaráznom! - nevette el, bár tisztán látszott rajta, hogy eléggé zavarban van, hogy ilyeneket kell magyaráznia nekem. - Szóval csak azt szeretném mondani, hogy van egy meglepetés... Amivel könnyű lenne levenned a lábáról. - kuncogott, és most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak. - Szóval ha mégis összejönne amire gondolunk, megmondanád neki, hogy ez az én érdekem volt?... Tudod, elfelejtettem ajándékot venni. Kiment a fejemből. - nevetett fel.
- Persze, persze! - nevettem fel. Ennyit megtehetek, nem? - Majd kisegítelek! - kuncogtam.
- Köszönöm csajszi, megmentő vagy! - adott egy gyors puszit az arcomra, majd gyorsan elhúzott a másik irányba - vissza Justinékhoz.
- Mióta vagy te jóban Chaz Somerssel? - kérdezte sejtelmesen Sonia.
- Egy éve? - nevettem fel.
- Ahaaa. - nevetett fel Hailey. - És hogy-hogy ennyire jóban vagytok?
- Nem vagyunk annyira. - védekeztem automatikusan. - Csak volt egy idő, amikor folyamatosan együtt lógtunk, mert Justinnal sose tudtunk találkozni. És ennyi az egész. Összeszoktunk.
Innen már könnyű volt tovább csevegni Chazről, de mikor Justin lehuppant mellém abbahagytuk barátja kitárgyalását.
- Sziasztok! - köszönt társaságomnak, majd átkarolta a derekamat. - Mizu cica? - suttogta mosolyogva fülembe.
- Semmi. - suttogtam vissza mosolyogva, és ujjaimat combjára vezettem. Nagyot szippantottam illatából. Eléggé alkoholszaga volt már. - Te már ittál? - kérdeztem és tovább vezettem ujjaimat.
- Egy picit. - simult hozzám, már amennyire sikerült neki így ülve.
Egy órája voltunk itt - ami nekem fel sem tűnt - és máris iszik... Nem lesz ez jó.
Sóhajtva bújtam ki öleléséből, és felálltam - nem fogok én rá vigyázni, ha lerészegedik. Inkább akkor követem a példáját.
Elindultam a pulthoz, ahol kértem valamit, fogalmam sincs mit, azt mondtam a fiatal pultos csajnak, hogy hozzon valami finomat. Nekem annyi elég.
- Sokat ittál? - suttogtam Jus fülébe, mikor hozzám bújt. Megrázta a fejét. Szóval akkor keveset. - És mit?
- Azt hiszem vodkát... - motyogta szórakozottan, és ujjait meztelen derekamra vezette - a pólóm felcsúszott, így sikerült elérnem, hogy kint legyen a derekam.
Aztán mikor megkaptam az italomat, elengedtem Justint, és mosolyogva megszagoltam. Édeskés illata volt, az alkoholszag azonnal megcsapta az orromat, és mintha már meg is részegített volna egy picit.
- Kérsz belőle? - kérdeztem Justintól bájosan mosolyogva, és a számhoz emeltem a poharat.
- Talán csak utánad... - simította kezét a combomra.
Nekem nem is kellett több: lehajtottam a pohár háromnegyed részét. Pár pillanatig még csak nem is éreztem semmit. Utána elkezdett minden furán imbolyogni. Utána megint semmi. És onnantól már egyre több ilyen édes lötty került belém, amivel elértem a kívánt állapotot...