* 3. évad; 4. rész - Tegnap este; 2. rész *

Mikor már eléggé szédültem, és jó kedvem lett, dülöngélve leszálltam a székről, és átöleltem Justin nyakát, aki azóta már legurított pár pohárral - csak tudnám miből...
- Táncoljunk! - suttogtam fülébe mosolyogva.
Erre kajánul elvigyorodott, és már cipelt is a táncparkett felé. De nem ám az itteni parkettre - egyenesen vitt ki táncolni a tömegbe. És nekem nem volt ellenvetésem. Csak élvezni akartam az estét.
A fejem lüktetett; a világ forgott, szédültem. A táncparkett közepén megálltunk, Justin átölelte a derekamat, és elkezdett mozogni. Azonnal elkapott a ritmus, ahogy elkezdtem figyelni a zenét. Igazából csak a dübörgést és a ritmust hallottam, a zene nem jutott el a tudatomig.
Justin teljesen hozzám simult, ajkaink hamarosan találkoztam, és ők is táncot jártak. Aztán ez a tánc kezdett egyre hevesebb lenni. Beletúrtam a hajába, míg ő gyengéden megkarmolta a derekamat. Ettől csak még jobb lett.
Erősen magához húzott, és egyik kezével beletúrt a hajamba.
- Ellenállhatatlan vagy! - mormolta ajkaimba a csók után. Ajkaimmal játszadozott, addig én levezettem kezemet a fenekére. Így húztam közelebb magamhoz, majd csak élveztem kényeztetését.
Ajka egyszer csak eltűnt ajkaimról.
Erre felkaptam a fejemet, és néztem, hogy mi lehet a gond. Hirtelen elvigyorodott.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdezte vigyorogva.
- Nem tudok hazamenni. - nevettem fel, és rábuktam a vállára, mert hirtelen megszédültem. Erre Justin is majdnem hanyatt esett. Ekkor megpillantottam Sonia-t, Hailey-t és Heidi-t. Mikor ők is megláttak idejöttek.
- Ti jól vagytok? - kérdezte Hailey nézett a szemembe, de én egyszerűen nem tudtam egyenesen a szemébe nézni.
Elvigyorodtam, és próbáltam megállni a lábaimon, közben továbbra is kapaszkodtam Justinba. Elkezdtem bólogatni.
A következő kép innen már az, hogy engem az egyik oldalon Juliet cipel, aki időközben csapódott hozzánk, a másikon pedig Sonia. Just Hailey és Heidi. Próbáltam közelebb menni Jushoz, de a lábaimat mintha nem is én irányítanám: nem éreztem a lábaimat, csak egymás elé rakosgattam őket, mert közben Juliet és Sonia húztak a házunk felé.
Újra kiesett valami, mert amikor már megint magamhoz tértem, Jus már a hálószoba felé húzott. Éreztem már, hogy kezdek józanodni - furcsaaa, eddig úgy tudtam, hogy nem nagyon bírom a piát. De lehet, hogy azóta már megszoktam - nem egyszer volt ilyen esténk.
Átöleltem a kissé kábult Jus nyakát - már rajta is látszott, hogy már nincs annyira kiütve. Erre élénkebb lett, és közelebb bújt hozzám. Lecövekeltem előtte, pont az ajtóban álltunk.
Sötét volt, csend, csak a tenger halk moraját lehetett hallani. Csak ott álltam előtte, vártam, közben szemeit kémleltem. Szemei csillogtak, de gondolom ennek több köze volt az alkoholhoz, mint a vágyhoz.
És mikor végre lehajolt ajkaimhoz, én elhúzódtam. Erre kíváncsian és meglepetten nézett fel. Huncutul elvigyorodtam, és hátulról hajába túrtam.
Először csak lassan csókolt. Nem is próbáltam gyorsítani, legalábbis nem úgy, ahogy szoktam - na jó, ez így nem értelmes, de talán megértitek, ha elolvassátok a következő mondatot. Egyik lábammal átöleltem lábait - a derekát nem tudtam, ugyanis ha megpróbálom, fix, hogy elvesztem az egyensúlyomat.
Erre hirtelen úgy fordított, hogy az ajtófélfának tudjon nyomni. Felkapott, és a csókja is hevesebb lett. A mellkasa hevesen emelkedett fel és le - gyorsan zihálta a levegőt.
Erősebben markoltam a haját, hogy arcát az enyémnél tartsam, és közben másik karommal átöleltem a nyakát.
Elkezdtünk befelé botladozni - vagyis inkább csak Justin -, de csak addig mentünk a szobába, hogy lerakhasson a dohányzóasztalra, ami a csípőjéig ér.
Erősen szorítottam magamhoz, csípőjét lábaimmal próbáltam húzni közelebb magamhoz, mit ő apró nyögésekkel díjazott. Igen, elég sokáig próbálkoztam, mivel sosem sikerült elég közel húzni magamhoz, mert véletlenül mindig hátratántorodott kicsit.
- Maradj már egy helyben! - morogtam, és úgy öleltem át, hogy még véletlenül se tudjon eltávolodni tőlem.
Nem válaszolt, csak újra megcsókolt, de most felvett, és cipelt tovább az ágyig. Amikor odaértünk, vigyorogva rakott le.
- Mit vigyorogsz? - kérdeztem, de én se bírtam ki mosolygás nélkül.
Vállat rántott.
- Boldog születés napot nekem! - kuncogott fel, mikor nekem még mindig nem esett le miért vigyorog így.
- Ja hát igen. - mondtam szórakozottan. - Boldog születésnapot, édes!
Felkuncogott, és feltérdelt az ágyra. Felültem, és lehúztam az arcát, hogy megcsókolhassam. Ekkor hirtelen eldöntött, én pedig elnevettem magam. Ajkai nyakamon kötöttek ki, mire lábaim automatikusan záródtak csípője köré.
- Ummm... Ezt máskor óvatosabban, kérlek! - motyogta lélegzetvisszafojtva, majd pár másodperc múlva kiengedte a levegőjét.
Felkuncogtam, és kicsit szorosabban öleltem a derekát. Halkan felmordult.
- Neked ez tetszik? - kérdezte.
- Ööö, aha. - kuncogtam. Erre gyengéden beleharapott a nyakamba, és erősen megragadta a csípőmet. Erősen markoltam a hajába, hogy arcát megtartsam nyakamnál, ugyanis már jött volna fel ajkaimhoz. Az pedig nem jelent jót. De nem tudtam mit tenni, mikor hirtelen elkezdett csikizni.
Elengedtem a haját, és próbáltam a vállánál letolni magamról, mert a nevetőgörcs miatt már fájt a hasam, pedig mindössze csak három percig csikizett. Csak...
Kihasználta az alkalmat, és a fejem mellett megtámaszkodott a tenyerén, és várta, hogy abbahagyjam a nevetést. Pár másodpercig ez nem sikerült, de amint rájöttem, hogy mi történik, megrémültem.
- Nee! - nyüszítettem, és próbáltam szabadulni előle, de természetesen minden szabadulási lehetőséget elzárt előlem.
- Nyugalom. - kuncogott. - Nem kínozlak meg... annyira.
- Ne, kérlek! - mondtam, de alighogy befejeztem a mondatot, ajkai elhallgattak. Most már csak egyik kezén könyökölt fejem mellett, másikat levezette oldalamon, hogy széthúzza lábaimat. Makacsul próbáltam összezárni őket, de mivel ez későn jutott eszembe, tervem kudarcot vallott.
Befeküdt lábaim közé, majd kényelembe helyezte magát - evvel engem... "kínozva" (elnézést, de jobb szavat nem találtam rá). Egyik kezével lábaimat dereka köré húzta, majd ugyanezt a kezét felvezette hasamra. Lassan benyúlt a pólómba, közben még mindig hevesen tépte ajkaimat.
- Ne, ne... - nyögdécseltem, és próbáltam kezét kilökni pólóm alól - természetesen eredménytelenül.
- Hát akkor ezt szoptad, édesem. - mormolta ajkaimba elégedetten, és jobban hozzám simult, éreztetve velem mire gondolt. Nyögésemet elfojtva vártam, hogy folytassa mondanivalóját. - Mert ezt nem úszod meg.
Elfordítottam a fejemet, ezt Jus kihasználta, és egy rántással megszabadított a fekete pánt nélküli toptól. A melltartóval nem vacakoltam délután, mikor felöltöztem, mert a pánt nélküli tophoz nem ment volna. Így félmeztelenül feküdtem alatta.
- Játszunk? Vagy ne? - mormolta nyakamba, majd szép lassan, fokozatosan egyre lejjebb csókolgatott.
- Ne! - kértem, szinte könyörögtem.
- Na jó, ez egyszer megkegyelmezek! - kuncogott, és még egy lágy csókot nyomott nyakamra, mielőtt feljött ajkaimhoz. - Imádom, amikor nem veszel fel melltartót! - motyogta ajkaimba, majd bekapta alsó ajkamat. Elkezdett csókolni, én szinte hálával csókoltam vissza, hogy nem kezdi el húzni az agyamat.
Elmosolyodott, és hűvös ujjai megcélozták csípőmet, mire hirtelen, erősen feltoltam a csípőmet, hogy ne érintkezzen bőrünk. Szegénynek még ideje sem volt arra, hogy mosolya lefagyjon - nyögése betöltötte a házat, és fülemben továbbra is ott csengett hangja.
Hangosan zihált ajkaimba.
- Te csináltad magadnak! - védekeztem kuncogva.
- Nem mondtam, hogy rossz volt! - emelte tekintetét rám és egy kaján vigyor terült szét arcán.
Megforgattam a szemeimet, magamhoz térni sem tudtam, amikor már újra csókolt. Ujjai megtalálták nadrágom gombját, csak egy mozdulat lett volna kigombolnia - ha nem viselek kivételesen övet.
- Minek. Neked. Öv? - kérdezte komoran, zihálva.
- Na látod, most már tudod mit szoktam érezni! - nevettem fel.
Felült engem húzva magával, és elkezdett szerencsétlenkedni az övemmel. Sötét volt, nem voltunk épp valami józanak - elég nehéz így övet kicsatolni. Addig én is megragadtam övcsatját, és kicsit erősebben húztam meg a kelleténél, mert válaszul Jus összerándult, evvel meghúzva az én övemet. Összepréseltem ajkaimat, és szenvedtem az ő valamivel könnyebben kicsatolható övével. Az enyém katasztrófa volt, meg is értem, hogy annyit vacakolt vele.
Én kissé önelégülten húztam ki az övet az övtartókból, közben Justin ügyetlenkedését figyeltem.
- Kicsatoltad már? - kérdeztem kuncogva.
- Majdnem. - morogta, közben lerítt az arcáról, hogy borzasztóan koncentrál. Olyan édes volt az arca...!
Én is odanyúltam, hogy segítsek neki, de erre az ő keze lejjebb csúszott. Zavartan kapta el a kezét, és próbált segíteni nekem. Én jóformán észre sem vettem, csak akkor esett le, mikor felnéztem az arcára, ő meg nem volt hajlandó a szemembe nézni.
- Bocsi. - motyogta zavartan, mire elnevettem magam.
Feltérdeltem, és odamásztam hozzá, hogy kigomboljam a nadrágját. Mikor végeztem a bonyolult művelettel, átöleltem a nyakát. Lassan megcsókoltam, mire ő kicsit hevesebben válaszolt, közben ujjai megoldották nadrágom kigombolását, amit már eddig is akartak.
Lehámozta rólam a nadrágot, majd ezután magáról is lerugdosta a nadrágot - igen, szó szerint.
Újra eldöntött, és most rám nehezedett teljes súlyával. Átfordítottam, és felültem csípőjére. Ujjaimat végigfuttattam a kis kockákon - hat halvány kis kockán.
- Talán tetszik? - kuncogott.
- Hát eléggé. - vigyorodtam el. - De... - mondtam, és ajkamba haraptam. - Annyira nem foglalkoztat. A teljesítményed kockák nélkül is tökéletes lenne. - mondtam, közben ujjaimat lejjebb vezettem, alsónadrágja szélébe akasztottam ujjaimat, majd elkezdtem lefelé húzni.
Mielőtt még lehúzhattam volna róla, átfordított, és ő maga kapta le a ruhadarabot, majd azon ügyködött, hogy az enyém is minél előbb lekerüljön. Nem volt nehéz dolga, gyorsan lehúzta rólam, majd csókja mindent elfeledtetett velem.
Halk nyögésünk miatt kellett elszakadnia ajkunknak, de én nem bírtam ajkai nélkül. Újra csókoltam, mire ő egyik kezét arcomra simította, másikkal hajamba túrt. Én egyik kezemmel hátába kapaszkodtam, másikkal hajába markoltam.
Bemelegítésképp lassan mozgott, nyögéseink csak elszórtan hangzottak fel a csendes éjszakában, majd mikor már gyorsított, muszáj volt elválnom ajkaitól. Eszeveszettül kapkodta a levegőt, de én sem voltam másképp - a levegőt mind gyorsabban ziháltam.
Egy szó nem hagyta el a számat, maximum elégedett nyögések, amik betöltötték az egész házat. Justin egyre gyorsabban mozgott, megragadta csípőmet, hogy ő mozgasson, mivel én már elfáradtam. Nehezen tudtam nyitva tartani a szememet, de sikerült.
Jus hirtelen megfeszült, és hatalmasat nyögött, majd arcát nyakamba rejtette, de közben még nem hagyta abba. De kb két perc múlva már ő is néha lassított, meg-megállt. Végül megállt, és csak feküdt, hangosan zihálva, nedves hajjal és testtel. Teljesen hozzám simult, nekem préselődött.
Elmosolyodtam, fáradtan de boldogan, és hajába túrtam.
- Je t'aime! - mosolyogtam, és arcomat hajába rejtettem.
- Moi aussi. - zihálta mosolyogva, majd nagyot sóhajtott, és egy puszit nyomott nyakamra. - Bonne nuit! - motyogta álmosan, de nemhogy elhelyezkedett volna, hogy most alszik, hanem felkelt, és megkereste a takarót.
- Bonne nuit à toi aussi! - mondtam halkan, és vártam, hogy visszafeküdjön mellém. Mikor lefeküdt, ránk terítette a takarót, majd újra bevackolta magát hozzám. - Bonne nuit à toi aussi! - suttogtam fülébe, mire elmosolyodott.
Most már nem folytattuk párbeszédünket, inkább megpróbáltunk aludni, ami nekem elég könnyen ment, és azt hiszem Jusnak is.