* 3. évad; 15. rész - Tudta.. *

*Nahát srácok... Nem hittem volna, hogy bevezetem.. De mostantól elvárom a 10 komit. De hogy ne nagyon nehezítsem meg a dolgotokat kezdetben - a következő 5 részhez csak 5 komit kérek. Utána viszont kötelező lesz a 10 komi, különben nem hozok részt :D Nehéz idők járnak xD Nem kaphattok csak úgy részt.. Meg kell dolgozni érte ;D 
Na de most kaptatok egy - remélem - jó kis részt.. Izguljátok végig a rész 2. felét ;$ ♥*


Másfél óra múlva elindultunk haza: de nem ám ketten, hanem jött a család egy része is. Ramona, vele Destiny, anyu, Olive és Miranda. A többiek leléptek, indultak vissza haza. Olive és Miranda is csak elkísért minket, majd ők is mentek a reptérre a cuccaikkal.
- Szép házatok van. - nézett körbe mosolyogva Ramona.
- Köszi. - mosolyodtam el. - ...Fönt van két vendégszobánk.. Menjetek fel nyugodtan, és pakoljatok le.
Míg anyuék felmentek, én bementem a konyhába Justinnal együtt.
- Úristen. - ültem le az egyik székre. Nagyot fújtan, és a hajamba túrtam.. Pár másodperc múlva felpillantottam rá. - Ugye tudod, hogy egy ideig itt lesznek?
Leült elém egy másik székre.
- Tudom. - sóhajtott. - De legalább segítenek. - közölte savanyúan.
Felkuncogtam.
- Nem kell mindent lefújni mert itt vannak a rokonok. - Erre felnézett, és huncutul elvigyorodott. Én felnevettem, és felálltam. - Megyek és segítek nekik!
Elhagytam a konyhát, felsétáltam a lépcsőn, és benéztem az első vendégszobába. Ott anyu pakolt, bementem segíteni neki.
- Mit segítsek? - kérdeztem, és kivettem egy-két pólót a bőröndjéből, amik a legtetején voltak.
- Áh, hagyd csak, megoldom! - mosolygott rám. - Inkább menj és segíts Ramona-éknak!
- Rendben. - mosolyogtam, majd átmentem a másik szobába. Anyám mintha picit furcsa lenne.. Megváltozott?
Ramona épp Destiny-t próbálta 'nevelni'. A kislány nem tudott egy helyben ülni, folyamatosan felugrált, és már rámolt is volna szét mindent.
- Szia! - köszöntem nevetve, és gyorsan bejöttem. Leültem melléjük. - Segítsek?
- Oh, szia! - nevetett fel. - Hát.. Csak Destiny-t kéne lefoglalni, hogy közben tudjak pakolni.
Elmosolyodtam.
- Na gyere Destiny! - mosolyogtam a kislányra, aki kicsit szégyenlősen anyjához bújt, de végül Ramona ideadta őt, én pedig az ölembe vettem.
Eljátszadoztam vele, míg Ramona kipakolt. Közben vele is beszélgettem: milyen suliba járt, mit tanult.. Milyen volt neki kezdetben feldolgozni, hogy gyereke lesz vagy van.
- Köszi, hogy segítettél. - mosolygott rám hálásan, miközben kivette az ölemből a lányát, aki már nagyon belejött a kis játékunkba.
- Nincs mit. - kuncogtam fel. - Segítek ahogy tudok.. Ha már te is segítesz.. Ez a legkevesebb. - mosolyogtam rá.
- Butaság.. Így is sokat segítesz..! Itt alhatunk nálad.. Csoda hogy nem dobtál ki amikor megláttál minket.. Ezért is nagyon hálás vagyok.
- Hagyd már! - nevettem fel. - Na jó, ne vesszünk össze! - szólaltam meg, mikor láttam, hogy tiltakozni akar.


- Szóval Ramona most lent van Destiny-vel és Emmával? És nem jönnek fel? - kérdezte kíváncsian Justin, miközben felmászott mellém az ágyra. Épp nagyban laptopoztam. Eléggé belemerültem a facebookozásba, így nem nagyon figyeltem rá.
- Aha.. Igen. - motyogtam. Pont akkor jött egy levelem. Jeremy-től.
Megnyitottam.
Arról kérdezett, hogy mi újság mostanában errefelé. Mik történtek.. Na hát gondoltam a válaszomban most nem rejtem el a babás ügyet..
Végül azt írtam, hogy sok minden történt, de most nincs időm, és majd felhívom pár nap múlva.
- Figyelsz rám?! - szólalt meg Justin fennhangon, mire magamhoz tértem.
- Mit mondtál, drágám? - néztem fel rá.
Nagyot fújt.
- Ez nem igaz.. Sosem figyelsz rám? - kérdezte felháborodottan.
- Dehogynem.. Csak Jeremy most írt egy üzenetet. Hogy mik történtek.. Én meg, ha nem haragszol, épp evvel a dologgal foglalkoztam. Nem minden körülötted forog, fogd már fel! - fakadtam ki, de közben nem voltam ilyen ideges. Csak kicsit már az agyamra megy, hogy mindig vele kell foglalkoznom.
- Visszatértél cicám! - kuncogott fel, és elvette az ölemből a laptopot.
Felnevettem. Sokszor reagál elég furán.
Beült az ölembe.
- Na szóval, azt kérdeztem, mikor nem voltál itt, hogy van-e kedved csinálni valamit..? Mert a többiek lent vannak. Én meg unatkozok. - húzta el a száját.
Felnevettem, és feljebb húztam az ölemben. Elég nehéz volt, de megérezte mit akarok, és normálisan felült.
- Na szóval.. Mit szeretnél csinálni, hogy ne unatkozz? - kérdeztem, és egy kicsit megnyaltam a szám szélét. A kezeim a derekán voltak, kicsit lecsúsztattam őket.
Fejét lehajtotta, és nyakamba motyogott.
- Ha most tudnék dorombolni.. - motyogta, közben levegővétele kicsit felgyorsult.
A kezét az oldalamra simította, lecsúsztatta, majd újra fel, így felgyűrte pólómat. Egyik kezemet lassan felvezettem a hátán, és óvatosan belemarkoltam a hajába. A másikat még mindig ott tartottam ahol eddig volt.
Jus feljebb mászott, így engem az ágy támlájának szorított. Elkezdte csókolgatni a nyakam, valami kínzóan lassú tempóban, így kezdtem felvenni a hangulatát.
Mindkét kezemmel megfogtam a combjait, és így húztam közelebb magamhoz. Kicsit mintha elakadt volna a lélegzete. Egy pillanatra megállt, de aztán folytatta, de most már felfelé haladt arcomhoz.
- Mi az..? Szerepcsere történt? - suttogta fülembe, közben kissé zihált.
- Ne mondd, hogy te nem élvezed.. - lihegtem mosolyogva.
- Ilyet egy szóval sem mondtam. - mondta, majd két keze közé fogta az arcom, és megcsókolt. Ez a csók is ugyanúgy indult. De most ő vette át a szerepem.
Először csak lassan ízlelgette ajkaimat, de utána valami őrületes volt. A torkomban dobogott a szívem, amikor elkezdte lehúzni rólam a pólómat.
- Na már megint igényled a testem? - kérdezte kuncogva, mikor elölről benyúltam a pólójába.
- Ki mondja ezt? - nevettem fel zihálva. - Reggel is és este is? Micsoda elvárásaid vannak..!
- És amikor te egy nap négyszer kívántál meg?.. És én mégis engedtem neked..
- Aaaz.. az más.. - nevettem fel.
Ő is felnevetett, de itt abbahagytuk a beszélgetést - egy időre.
Erősen rámarkoltam a pólójára egyik kezemmel, és húztam magamhoz, míg a másik kezemmel feltérképeztem felsőtestét.. Majd a kicsit lejjebb eső tájakat is..
- Most azt akarod kiváltani belőlem, hogy doromboljak? - harapott ajkamba, foga kicsit erősen harapott az enyémre, és azt hiszem, próbálta visszafogni magát..
Feltérdelt, és lekapta magáról a pólót. Felnéztem rá, és.. Elakadt a lélegzetem - megint. Pedig már igazán megszokhatnám.. De nem tudok betelni vele..!
- Miért akarnám? - kuncogtam, és kezeimet fenekére csúsztattam. - Úgyis tudom, hogy csak morogni tudsz.
Egyszerre nevettünk fel.
Jus felhúzott magához, majd ő leült az én helyemre, és az ölébe húzott.
- Na most újra önmagunk vagyunk.. - húzott Justin magához. Elkezdett csókolni, de már picit sem akart - vagy tudott - finomkodni, belecsapott a közepébe.
- Érzem. - mosolyodtam el, és átöleltem a nyakát.
- Hoppá. - kuncogott, mikor egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat.
- Sokat kellett gyakorolnod, hogy ilyen simán menjen egy melltartó kikapcsolása. - nevettem fel ajkaiba. Elkezdtem harapdálni ajkait, mire kezei lecsúsztak a derekamra, majd előre, s a nadrágom gombjaival kezdett bíbelődni.
- Veled gyakoroltam ilyen sokat. - lihegte ajkaimba, közben két kézzel gombolta ki a nadrágomat, csukott szemmel.
- Aha, én is ezt mondanám. - nevettem fel. - A kis Selenád is biztos díjazta mindig, hogy ilyen ügyes vagy.. - bújtam a nyakához, és elkezdtem csókolgatni.
- Hülye.! - csapott egyet a fenekemre. Erre elnevettem magam, és hátranyúltam.
- Áú.. Ez fájt.. - húztam vissza a kezét, ahol megütött.
- Megérdemelted. - harapott gyengéden a fülemre.
- Nem is.. Ok nélkül ütöttél meg.. - motyogtam, és nyelvemet egy pillanatra a nyakához érintettem.
Belemarkolt a fenekembe, és kissé feszülten a fülembe suttogott.
- A francokat ok nélkül.. Én is mondhatnám, hogy a kis Paulodnál tanultál meg így vetkőztetni.. - suttogta, már-már sziszegte, de nem hiszem, hogy azért mert dühös volt. Akkor másabb a hangja. Most maximum izgatott.. És azt hiszem ez enyhe kifejezés.
- Szeretlek.! - suttogtam mosolyogva a fülébe.. - Egyébként ma elég kanos vagy..
Elnevette magát.
- A helyzet miatt. - kuncogott.. - És miattad.. Mint szokásosan. Annyira szexi vagy ma.. - motyogta, és arcomat az övééhez húzta.
Hevesen tépte ajkaimat, miközben leműtötte rólam a nadrágot. Én is segítettem neki, majd az övéét vettük kezelésbe, közösen. Most nem viselt övet - szóval készült.
A kis mocsok.. Tudta, hogy ez lesz...