* 3. évad; 14. rész - Szent a béke *

Csak álltam megdermedve, s hosszú másodpercekig próbáltam felfogni a kérdés értelmét. Amint meghallottam a hangot teljesen lebénultam, még fel kellett dolgoznom a kérdést is.
Úristen... Ez Ramona? Nem hiszem el! Régen nem így nézett ki. Nem volt ilyen sovány.. Nem azt mondom, hogy kövér volt.. Csak olyan normális. Most úgy nézett ki mint egy anorexiás. A hangja sokkal mélyebb: teljesen más. A szeme vastagon kihúzva fekete szemceruzával, arca hófehér. Nem tudtam elhinni, hogy ő az.
Az ölében ott ült az a szőke kislány akit láttam nemrég. Újra lefagytam - nem tudtam elhinni...
- Ő a tiéd? - suttogtam a kb másfél éves kislányra nézve. A szeme nagyon világos kék, nagy bociszemek. Ramona szeme zöld..
Egy ideig hallgatott. Végül csak bólintott.
Úristen.. Ezt én nem hiszem el.. Nem, nem, nem, nem! Ez lehetetlen! Nem történhetett ez az én kis féltestvéremmel.. A legfiatalabbal..
- Ne... - suttogtam magam elé meredve. - Ezt nem tudom elhinni! - Legalább 14-nek kellett lennie mikor teherbe esett.. Miután én elmentem..
Ha nem megyek el, ez nem történik meg - jöttem rá. Én vagyok a hibás.. Hogy az a lány, akit legjobban szerettem.. Nem hiszem el!
- Most ne rá figyelj.. - suttogta, majd nyelt egyet. - Rólad volt szó.. Terhes vagy?
Próbáltam magamhoz térni. Hamarosan sikerült, erőt vettem magamon, és megszólaltam.
- Nem tudom.. Pár napja történt az egész.. - motyogtam, és reméltem, hogy érti.
Lassan bólintott.
Magamban azért elkezdtem számolgatni a napokat. Még csak 3 napja.. Ez a 4.. Legalább 6-7 napot kéne még várnom, hogy a terhességi teszt kimutassa, hogy van-e gyerek.
- Beszélhetnénk kettesben? - kérdezte Ramona, mire bólintottam, majd elvonultunk beszélni egy másik szobába.
Justin B.*
Ramona és Jenn elmentek beszélni, én meg addig leültem, és beszélgettünk a többiekkel. Ahogy észrevettem, mindenki síkideg volt, senki nem tudott egy helyben maradni. Emma járkálni kezdett a szoba közepén, Olive és Miranda beszélgettek, de Olive a padlón kopogott a cipőjével, Miranda ujjai meg a kanapé ülésén zongoráztak.
Mélyen beszívtam a levegőt, hátrahajtottam a fejem. Chris hirtelen leült mellém. Megijedtem egy picit, utána már féltem: mi lesz most?
Felsóhajtott, majd rám pillantott. Valószínűleg megláthatta rémült arcomat, mire felnevetett.
- Nyugi, nem foglak bántani. - veregette meg óvatosan a vállamat. - Csak azon gondolkoztam.. - mondta először maga elé nézve, majd teljesen felém fordult. - Az jutott eszembe, hogy pont akkor született fiam amikor olyan idős voltam mint most te..
- Jó, de Kate akkor 25 volt nem? - kérdeztem vissza, elég ideges volt a hangom. Pedig még semmi okom nem volt.. Talán azért voltam ilyen idegállapotban, mert nem láttam sehol Jennt.. Minden percem ilyen, mikor nem tudom, hogy mellettem van..
Felsóhajtott.
- Igen, ez a helyzet azért más.. Luce fiatalabb nálad.. - döntötte hátra a fejét.
Meglepődtem milyen rendes.. Arra számítottam hogy letépi a fejemet. Ugyanis lehetséges hogy teherbe ejtettem a húgát. De még így is vigasztalni próbál.. Nem néztem volna ki belőle.
Egy idő után visszajött Jenn és Ramona: mosolyogva, kézen fogva. Felvont szemöldökkel néztem őket: Mi történt?
Jenn idejött hozzám, és leült a másik oldalamra. Nekem dőlt, én meg átöleltem.
- Mi történt? - suttogtam neki.
- Ramona felajánlotta, hogy mindenben segít.. Azt mondta pár nap, és kiderül, hogy van-e baba.. - suttogott vissza, de túlságosan is izgatott volt, hogy elhiggyem, hogy ennyi az egész..
- És még?
Rám nézett egy 'nem-tudom-miről-beszélsz' pillantással, de én álltam a pillantását, és vártam. Végül beadta a derekát, és felsóhajtott.
- Kibékültünk! - közölte halkan, de izgatottan.
- Örülök. - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Jennifer S.*
Kimondhatatlanul boldog voltam emiatt a dolog miatt. Én mindig is szerettem Ramona-t.. És most segíteni fog, amiben tud.
Mesélt is.. Egy Oliver nevű fiútól lett terhes, a kislánya, Destiny 1 éves. Anyu segített neki, mert Sarah pont másfél héttel azután, hogy Destiny megfogant - nem tudott még a gyerekről - autóbalesetet szenvedett..
Anyu újra összejött apuval, Chris barátnője, Kate pont azután két hónappal miután elmentem szült. Riley-t most épp kórházban kezelik, mert eltört több csontja mert elesett egy motorral - persze nem is szabadna/szabadott volna motorra ülnie..
Olive el akar költözni, Max egyetemre ment. Miranda a barátjával él egy kis házban, közös életüket tervezgetik..
Scarlet fotósnak tanul.
Szóval most anyu és apu együtt neveli a gyerekeket, úgy tűnik Olive is oda fog költözni hozzájuk. Destiny Ramona-val lakik anyuéknál. Kate és Chris egy kis lakásban laknak a kis Seth-el. Scarlet is anyjával, April-el anyuékhoz költöztek. Anyuék vettek egy új házat, vagyis úgy vették, hogy mindenki összedobta a pénzt, és vettek egy jó nagy házat, így mindenki elfért.. Összetartó a családom, mit ne mondjak..

Lehunytam a szemem, és a fejemet Jus vállára hajtottam, és így néztem, ahogy ugratják egymást a többiek, még Chirs is jókedvű volt.. Én arra számítottam, hogy leszedi a fejünket vagy valami.. Amiért ilyen felelőtlenek voltunk. De talán ő megért.. Hisz' náluk is majdnem így állt a helyzet.
Összekulcsoltam az ujjaimat Justinéval, és a füléhez hajoltam.
- Mikor tervezed, hogy hazamegyünk? - kérdeztem halkan, mire kicsit megborzongott.
- Miért kérded? - kérdezett vissza.
- Én kérdeztem előbb. - kuncogtam. - Válaszolj!
- Háát.. öö... Hamarosan? - nyögte ki végül. Szerintem neki már megint elszaladt a fantáziája.. De végül is ez volt a cél..
- Oké, csak ennyit akartam kérdezni. - ültem vissza kuncogva a helyemre, de egy picit még arrébb is húzódtam, és elkezdtem anyuval beszélni.. Úgy tűnik szent a béke..