* 3. évad; 16. rész - Showtime *

Ajkai követelőzően tépték ajkaimat, kezei már megint elkalandoztak, félig-meddig már nem is tudtam hol vannak - egyszerűen nem tudtam erre figyelni. Éreztem, hogy arra készül, hogy elengedjen. Megijedtem.. Mi lesz most?
Mikor elengedett, és felállt, felnéztem rá, és kérdő pillantással néztem utána. Kiment.
- Justin! - kiabáltam utána.
Hirtelen benézett az ajtón.
- Sss! - tette ujját a szája elé. És újra elment.
Nagyot fújtam, és felálltam. Magamra kaptam a melltartómat, és utána mentem.
A fürdőben ült a kád szélén, és angyali mosollyal várt. Megálltam az ajtóban.
- Na azt már nem! Még egyszer nem!.. - nevettem el magam, és sarkon fordultam. Épp odaértem az ágyhoz, mire valaki leterített.
Elnevettem magam, és megfordultam Jus alatt, ajkai megtalálták az enyéimet, és újra hevesen követelőztek. A melltartó gyorsan lekerült rólam - újra.
- Hé-hé! - nevettem fel, mikor a hasamat kezdte csókolgatni. - Ne már! Jus! - nevettem. Elkezdtem tolni a fejét, hogy ne csikizzen már, de evvel nem értem el sokat - csak lejjebb toltam, így alhasamat csókolgatta. Már kínomban nevettem, miközben próbáltam felhúzni magamhoz az arcát.
- Csak viccelek, cica! - kuncogott, és elkezdte a nyakamat puszilgatni. -... Tudod min gondolkoztam..? Egész nap?
- Szerintem nem akarom tudni! - nevettem fel, és beletúrtam a hajába.
- Arra gondoltam.. hogy múltkor milyen jó volt.. - mormolta nyakamba.
- Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem gyanakodva.
- Megint úgy kéne. - bökte ki pár pillanat hatásszünet után.
Elkezdtem gondolkozni - már amennyire tudtam ilyen állapotomban. Nem tudtam rájönni mire gondol..
- Leesett már? - nevetett fel.
- Neem.. - nevettem fel.
- Elmagyarázzam? - kérdezte ajkába harapva, vágytól és izgatottságtól csillogó tekintetét rám emelte. Elakadt a lélegzetem, pedig most nagyon szükségem lett volna rá. Nagyon melegem lett hirtelen.
- Szerintem nem muszáj. - hadartam, amint levegőhöz jutottam. Eddig is ziháltam, de most a tüdőm felkúszott a torkomba, vele együtt a szívem is, így elég szorosan voltak, és akadályozták a normális levegővételt.
- Kicsim.. Lélegezz lassan! - kuncogott. Mulatott rajtam.. Ha egyszer az én szememből látná magát szerintem megváltozna a véleménye..
- Most a lehetetlent kéred.. - motyogtam zihálva, felhúztam arcát az enyémhez. Már csücsörített nekem, lehunyt szemekkel várta a csókot. Lehunytam a szemem, közben gonoszan elmosolyodtam. Kicsit közelebb hajoltam, de ahelyett hogy megcsókoltam volna, átfordítottam, és felkeltem. De mielőtt leszállhattam volna, elkapta a lábamat, és visszahúzott a csípőjére.
- Hová-hová? - kérdezte, és csukott szemmel, félkézzel feltolta magát. 
- Hát csak.. óvszerért mentem volna. - motyogtam csukott szemmel ajkaiba.
- Erre céloztam nemrég.. - harapott gyengéden alsó ajkamba. - Hogy voltunk együtt ezelőtt? - kérdezte, majd arca eltávolodott arcomtól, de mikor hirtelen megéreztem ajkait fülemnél, megremegtem.
Nagyot nyeltem, ujjaimat összekulcsoltam tarkóján.
- Azt hiszem értelek. - nyögtem ki. De.. Mi van ha nem estem még teherbe? Vigyáznunk kéne.. Tiltakoznom kéne. De egyszerűen nem bírtam kinyögni, hogy nem támogatom az ötletet. - Biztos? - suttogta halkan, valami észveszejtő hangon. Torkomban dobogó szívvel döntöttem arcomat arcának, és próbáltam abbahagyni a zihálást.
Nagyot nyeltem, és szorosabban öleltem a nyakát.
- Nem tudom, hogy jó ötlet lenne.. ez.. - nyögtem ki..
- Miért?
- Mert.. Tudod még semmi sem biztos.. Jó lenne elkerülni.. Ha még lehet.. - keresgéltem a szavakat, néha elakadtam, mert bőre hihetetlenül hűvösnek tűnt.. Talán az én testemhez képest..
- Most a gyerekről beszélsz..? - kérdezte halkan, és elhúzódott.
- Igen.. Arról ami még nem biztos.. - szűkültek össze a szemeim. - Justin, nekem ez nem könnyű, egy kicsit sem.. Még nem készültem fel.. - mondtam komolyan, picit vádlón.. Hiába, tudtam, hogy részben az én hibám.. Hogy ez történt. De ketten kellettünk, így mindketten hibásak vagyunk, nem foghatjuk egymásra.
- Értem. - közölte egyszerűen. - De figyelj, nagyon úgy tűnik, hogy már megtörtént a baj. Reggel nem bajlódtál evvel. Ott is megtörténhetett. Ez az egy alkalom nem fog sokat változtatni.
Mélyen, élesen beszívtam a levegőt.
- Oké. Ez az egy alkalom.. - egyeztem bele, majd hirtelen eldöntöttem.
- Na végre.. - kuncogott fel. - Showtime, ugye? - kérdezte, mire én elvörösödtem.
- Hol találtad meg őket? - kérdeztem lehunyt szemmel, miközben ő elhúzta a hajamat a nyakamról, és elkezdte csókolgatni.
- Az asztalodnál.. Leesett egy halom papír, én meg belekukkantottam.. Tudtad, hogy igazi tehetség vagy? És nagyon örülök, hogy engem használtál alanynak az íráshoz. - vigyorgott kajánul.
- Hülye.. - nevettem el magam. - De az tény, hogy imádtalak.. Már akkor is.. - halkult el a hangom, rám tört a nosztalgia. Halványan elmosolyodtam. Akkor minden olyan más volt.
- Jó, hogy ez nem változott meg..
- Nem is fog, megnyugodhatsz. - vigyorodtam el.
- Megnyugodtam. - kuncogott fel, de ekkor ajkai mohón kezdték tépni ajkaimat. Sokáig csak csókolóztunk, de egyre melegebb volt a szobában. A szívem egyre gyorsabban vert, hamarosan lekerült az a kevés ruha is rólunk.
Szaporán kezdtük szedni a levegőt, Justin elég gyorsan mozgott, de egyszerűen nem tudtam odafigyelni rá. Az agyam máson kattogott.. Azon a kupac papíron.. Össze kéne már szednem, és elrakni egy biztosabb helyre.
Halk sikoly szaladt ki a számon, mikor Justin hirtelen sokkal gyorsabban mozgott, körmöm a vállába mélyedt, erre ő kicsit erőszakosabban markolt a hajamba.
Ajkai elkezdték ajkaimat kényeztetni, de nem sokáig tartott, mert egy-egy nyögés elszakította egymástól őket.
Egy örökkévalóságig tűnt ez a dolog. Rosszat sejtettem. Olyan fura volt. Nem azt mondom, hogy én nem élveztem.. Csak.. Sose volt ilyen. Félek, hogy valami új, rossz dolog vár ránk.
Majd holnap kiderül - nyugtattam magam, de egyszerűen nem sikerült megnyugodnom. Tudtam, hogy baj lesz, hogy megbánom még tetteimet..